Elvis nyomdokain haladva, a Deep Purple életre hívta a rockzene egyik ikonikus alakját – Ian Gillan, aki most ünnepli nyolcvanadik születésnapját. E jeles alkalomból érdemes feleleveníteni, milyen maradandót alkotott a zenei világban!

Ian Gillan, a legendás Deep Purple énekese augusztus 19-én ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Az esemény kapcsán a Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma gazdag anyaggal rendelkezik, amely bemutatja a művész pályafutását és zenei örökségét.

Zenekedvelő háttérrel indult a pályafutása London nyugati részén, Chiswickben, ahol nagyapja operaénekesként tette le névjegyét. Tizenéves korában Elvis Presley ikonikus dalai hatására határozta el, hogy ő is a rockzene világában próbálja ki magát. Számos zenekarban megfordult, de az Episode Six volt az a hely, ahol igazán találkozott a basszusgitáros Roger Gloverrel. 1969-ben együtt csatlakoztak a még önmagát kereső Deep Purple zenekarhoz, amelynek révén végül világszerte ismertté váltak.

A banda akkor már elkönyvelhetett egy komoly sikert Hush című dalával, de a dobos Ian Paice, a billentyűs Jon Lord és a gitáros Ritchie Blackmore úgy érezte, a pszichedelikus pop helyett a kemény rock az igazi műfajuk. A váltást ellenző Rod Evans énekesnek búcsút mondtak, az új felállás júliusban mutatkozott be, s ezzel megkezdődött a Deep Purple legsikeresebb korszaka.

A rajongók egyöntetű véleménye, hogy Ian Gillan a zenekar igazi hangja, aki olyan mérföldkőnek számító albumokon tűnt fel, mint a Concerto for Group and Orchestra, az In Rock, a Fireball és a Machine Head, melyek közül az utóbbi kettő Angliában listaelső pozíciót ért el. Emellett a két hét alatt platinalemezzé avanzsáló Made in Japan koncertalbum és a Who Do We Think We Are is a nevéhez fűződik. Gillan emellett nemcsak a zenekar frontembereként, hanem Andrew Lloyd Webber és Tim Rice legendás rockoperájában, a Jézus Krisztus Szupersztárban is a címszerepet vállalta el, ezzel tovább gazdagítva sokszínű karrierjét.

A következő évben bejelentette, hogy a basszusgitáros Gloverrel közösen távozik, utolsó turnéjukra pedig 1973-ban került sor. E távozásukat Jon Lord, a zenekar tagja, a "rock and roll legnagyobb szégyenének" titulálta, kifejezve ezzel a felháborodását. Gillan döntésében a fáradtság mellett jelentős szerepet játszott a gitáros Blackmore-ral való elmélyült konfliktusa is, amely hozzájárult a zenei együttes életében bekövetkezett változásokhoz.

Bár később ugyan még közösen zenéltek, a színpadon kívül sosem tudtak igazán összhangba kerülni, és ma már teljesen elkerülik egymást. Az utolsó közös fellépések és interjúk során a Machine Head által feldolgozott Smoke on the Water folyamatosan emelkedett a slágerlistákon, és végül a Deep Purple egyik legismertebb slágere lett.

Albumaik nem tudták bevenni a slágerlistákat, a közönség nem volt vevő a dzsessz-rock hangzásra. Az együttes 1978 nyarán különböző személyi változások után Gillanre egyszerűsítette nevét, és következő próbálkozásuk, a Mr. Universe című lemez éppen csak lecsúszott a brit Top Tenről, 1980-ban a Glory Road már bekerült az első öt közé. Az önbizalmában megerősödött Gillan a következő két évben sorra gyártotta a Top 40-ben szereplő kislemezeket és a Top 20-as albumokat.

A heavy metal banda csupán egy albumot készített el vele: az 1983-ban megjelent "Born Again" vegyes reakciókat váltott ki, de a brit slágerlistán a negyedik pozícióig sikerült eljutnia. A koncerteken ráadásként a legendás "Smoke On The Water" csendült fel, miközben Gillan, aki nem találta a helyét, 1984-ben visszatért a klasszikus felállású Deep Purple-hez.

Bár a "Perfect Strangers" és a "House of Blue Light" albumok népszerűségnek örvendtek, az énekes kifejezte, hogy valami hiányérzet gyötörte az együttest. A "Nobody's Perfect" című koncertlemez kapcsán úgy fogalmazott, hogy abban minden megtalálható, ami árnyékot vetett a Deep Purple történetére. Ezt a feszültséget tovább fokozta a Blackmore-ral való zenei és személyes ellentét, amely végül 1989-ben egy szinte tettlegességig fajult nézeteltéréshez vezetett, s ennek következtében kirúgták.

A következő évek során saját zenekarával járta a világot, és részt vett a legendás „Smoke on the Water” új feldolgozásának rögzítésében, amely a brit rock élvonalát vonultatta fel. A projekt bevételét az 1988-as örményországi földrengés áldozatainak támogatására ajánlották fel. 1992-ben, a Deep Purple tagjainak (természetesen Blackmore kivételével) ösztönzésére, a zenekar fennállásának 25. évfordulóján újra stúdióba vonultak. Miután a gitáros hamarosan távozott, azóta is folyamatosan turnézik a csapattal.

2006-ban egy különleges multimédiás CD-lemezzel zárta eddigi pályafutását, majd 2009-ben új szólóalbummal lepte meg a közönséget, amely az One Eye to Morocco címet viseli. Örményország iránti szenvedélye azóta is töretlen, és az elmúlt évtizedek során többször is ellátogatott a gyönyörű kaukázusi országba, ahol számtalan jótékonysági kezdeményezést támogatott.

Ian Gillan, a legendás Deep Purple frontembere, aki 2016-ban a Rock and Roll Hírességek Csarnokába is bekerült, többször is megfordult Budapesten. Legutóbbi látogatásuk során, 2023-ban, teltházas koncertet adtak, amely felejthetetlen élményt nyújtott a rajongóknak. Az énekes szenvedélyes krikettfanatikus, emellett a Queens Park Rangers labdarúgócsapatának elkötelezett szurkolója is, ami még inkább hozzájárul különleges karakteréhez.