Különleges és szemet gyönyörködtető felvételek engednek bepillantást abba, mi történik Ukrajnában a háború sötét hátterében.

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) idén is gazdag programmal várja az érdeklődőket január 25. és február 2. között. Az Oroszország által Ukrajna ellen indított invázió már közel három éve tart, és ennek hatására számos dokumentumfilm készült, amelyek az eseményekre reflektálnak. A fesztivál keretében több ilyen alkotás is bemutatkozik, közülük kettőt részletesebben is kiemelünk. Emellett látható lesz az Ellenméreg című film is, amelynek középpontjában Hriszto Grozev áll, a bolgár újságíró, aki leleplezte Alekszej Navalnij néhai orosz ellenzéki vezető merénylőit, és aki sajnos maga is Putyin figyelmének kereszttüzébe került.

A fehérorosz származású ukrán rendező, Szergej Loznyica, már korábban is fontos dokumentumfilmeket készített az ukrán történelem aktuális eseményeiről. A 2014-es Majdan című alkotása a kijevi Majdan téren zajló eseményeket tárja elénk, amelyek végső soron a jelenlegi háborús helyzet kialakulásához vezettek. Ezzel párhuzamosan a 2018-as Donyeci történetek a Donbasz régióban zajló konfliktust dokumentálja, bemutatva a "polgárháború" szövevényes valóságát. Loznyica neve 2022 tavaszán a magyar médiában is feltűnt, hiszen a rendező a Cannes-i Filmfesztiválon nyíltan kiállt az orosz művészek nyugati bojkottja ellen, ezzel is hangsúlyozva a művészet és a politikai állásfoglalás közötti kapcsolat fontosságát.

A 2024-es Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott "Invázió" (The Invasion) című dokumentumfilm, amely két éven át készült, a 2022. február 24-én kezdődött háborúval foglalkozik, ám nem a harci eseményekre helyezi a hangsúlyt. A film inkább Ukrajna hátországának életét és a háborúval terhelt mindennapokat mutatja be. A 145 perces, lélegzetelállító dokumentumfilm egyfajta átfogó képet fest a megszállt Ukrajnáról, ahol az élet minden egyes aspektusa a háború árnyékában zajlik, és alig maradt olyan pillanat, amely ne lenne a konfliktus hatása alatt.

Loznyica filmje mentes a hagyományos narrációtól; az ismert helyszínek, mint például a Majdan tér, mellett sok más helyszín identitása és időpontja homályban marad. Azonban ez nem is a lényeg, hiszen a film atmoszférája és érzelmi töltete sokkal fontosabb, mint a konkrét helyszínek és időpontok meghatározása.

Az "Invázió" célja, hogy feltárja az ukrán mindennapok átalakulását a háború súlya alatt. Szemtanúi lehetünk annak, hogyan formálja át a konfliktus az emberek életét, érzéseit és kapcsolataikat, bemutatva a valóságot, amely túlmutat a hírekben látottakon.

A film egy kijevi katonatemető csendes, mégis fojtogató hangulatával kezdődik, majd később további két temetkezési szertartást mutat be, amelyek a háború kegyetlen valóságát tükrözik. A házasságkötő teremben egy fiatal katona ünnepli életének egyik legszebb pillanatát – az esküvőjét. Ám a boldogság árnyékában ott lebeg a kérdés: vajon mennyi idő telik el, mielőtt a frontra kell indulnia? A szülészeten szívhez szóló jelenet bontakozik ki, ahol a fiatal katona feleségét és újszülött gyermekét látogatja meg, a jövő reményeivel és a háború súlyos terheivel a vállán. Az iskolában a gyerekek feszülten figyelik a tanítót, amikor hirtelen megszólalnak a légvédelmi szirénák. A gyerekek riadtan sietnek az óvóhelyre, ahol a tanórák folytatódnak a székek és padok között, mintha a háború elől menekülve is ragaszkodnának a normális élethez. Egy könyvesboltban orosz szerzők műveivel találkozunk, ahogy a polcokról a zúzdába kerülnek, a kultúra és a művészetek sorsának szimbolikus ábrázolásaként. A rehabilitációs központban a végtagjaikat vesztett katonák küzdenek a pótvégtagokkal, próbálva újra megtalálni helyüket a világban, miközben a háború nyomai örökre megmaradnak bennük. A film megrázó képekkel és érzelmekkel tárja elénk a háború emberi árát, amely túlmutat a csatatéren.

A film Kijevből indul, és láthatóan folyamatosan közeledünk a fronthoz. Rakétatalálatot kapott és félig megsemmisült lakóház, ahol a tűzoltók túlélők után kutatnak. A támadás súlyos sérültjeinek ápolása a kórházban. Aknamentesítők munkában. Egy a fronthoz közeli település, ahol a katonák pihennek, beszélgetnek, bevásárolnak. Helyi lakosok egy szétlőtt hídnál, a távolból robbanások hallatszanak. Egy idősebb asszony lerombolt házát próbálja újjáépíteni a még ép téglákból.

Az Invázió nem pörgős film, ellenkezőleg, inkább szinte Tarr Bélá-san lassú: hosszan mutatja a hátország életének apró mozzanatait, hosszan pásztázik az arcokon, engedi, hogy a néző maga is részesévé váljon a jeleneteknek, elmerüljön a kis részletekben. Nagyrészt hétköznapi eseményeket látunk - esküvő, temetés, iskolai tanítás - de a háború mégis nem hétköznapivá teszi ezeket, legalábbis egy békében élő ország nézője számára. Ukrajnában azonban ez a hétköznapok valósága.

A film különleges élményét január 26-án és 27-én élvezhetik a budapesti közönség tagjai a BIDF keretein belül. A vetítések pontos időpontjait és a film részletes adatlapját itt találják.

Juri Rechinsky osztrák gyártású filmje, amely több szempontból is hasonlóságot mutat az Invázióval, az ukrán hátország háborús realitását tárja elénk. A film narráció nélkül, hosszan kitartott jelenetekkel ábrázolja az ukrán társadalom mindennapjait a konfliktus idején. Loznyica monumentális művével ellentétben azonban Rechinsky alkotása három párhuzamos történetszálra összpontosít, amelyek izgalmasan futnak egymás mellett a 93 perces időtartam alatt.

Brit önkéntesek bátor munkát végeznek, amikor idős, beteg vagy mozgássérült embereket mentenek ki a front vonalához közeli területekről. Az önálló ellátásra képtelen lakosokat gondosan vonatra teszik, majd egy szülészetből átalakított ideiglenes menedékhelyre szállítják, ahonnan további biztonságos helyekre irányítják őket. Ez a humanitárius segítségnyújtás fontos szerepet játszik a rászorulók védelmében és támogatásában.

Egy csoport tagjai az elhagyatott romok között, a kiégett páncélosok árnyékában kutatnak az emberi emlékek nyomai után. Közben egy fehér furgon zötyög az úton, amely a harcok során elesett katonák holttesteit szállítja, hogy végső nyughelyükre juttassa őket, és visszaadja családjaiknak az elhunytak emlékét Ukrajna fáradt földjén.

Egy magyar határállomáson, valószínűleg Záhonynál, ukrán menekültek gyülekeznek, elveszetten és tanácstalanul, miközben a Budapestre tartó vonatra várakoznak. Közöttük van egy fiatal anya is, aki két kisgyermekével az ölében próbálja megérteni a helyzetet. Végül a különjárat elindul, és a remény szikrája felcsillan a magyar főváros felé vezető úton.

Juri Rechinsky rendező Türkmenisztán földjén látta meg a napvilágot, ám gyermekkora Ukrajna szívében telt. 2013 óta pedig Bécs varázslatos városában találta meg új otthonát.

A Kedves, drága szeretteim (Dear Beautiful Beloved) úgy mutatja be a háború borzalmait, hogy háborút valójában nem is látunk, sőt még háborús helyszínt is alig.

A filmben betekintést nyerünk néhány idős, beteg ember életébe, akiknek sorsát a háború keserű valósága formálja. Családjuktól távol, menekülésre kényszerülve kénytelenek szembenézni az ismeretlennel, miközben egy improvizált szociális ellátórendszer próbálja enyhíteni szenvedéseiket. Megfigyelhetjük, ahogy Ukrajna útjain a hősies, de elesett katonák holttesteit szállító furgon halad, és a helyi emberek tiszteletteljesen, térdre ereszkedve fogadják azt. A film legmegrázóbb pillanatai azok, amikor a holttesteket előkészítik a bemutatásra, és a hozzátartozók - anyák, apák, testvérek - szembesülnek a koporsóban fekvő, elveszett szeretteikkel. A kamera hűvösen, érzelemmentesen rögzíti a jeleneteket, nem támogatja zene vagy romantikus felhang, ami még inkább kiemeli a helyzet tragédiáját és az emberi fájdalom mélységét.

A film Budapesten január 31-én, illetve február 1-jén látható a BIDF keretében, de több magyar nagyvárosban is levetítik. A pontos vetítési időpontok és a film adatlapja itt találhatók.

Az Ellenméreg (Antidote) című dokumentumfilm egy izgalmas és sokszínű élményt kínál a nézőknek, ötvözve az akciófilmek, thrillerek és kémfilmek feszültségét. A film egyfajta folytatásának tekinthető a 2023-as Oscar-díjas Navalnij című dokumentumfilmnek, amelynek középpontjában az orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij áll, aki a tavalyi évben, orosz börtönében, rejtélyes körülmények között vesztette életét. A doku különösen figyelemre méltó, hiszen a történet nem sokkal a 2020-as novicsokmérgezése után bontakozik ki. A film egyik legfeszültségtelibb pillanata, amikor Navalnij leleplezi a merényletére küldött FSZB-ügynököt. Az ügyes stratégiájával, álnéven telefonon keresztül csábítja ki az információkat a gyilkossági kísérletről. Ebben a folyamatban Hriszto Grozev, egy oknyomozó újságíró, aki szintén szerepelt a Navalnij című filmben, kulcsszerepet játszik. Az Ellenméregben azonban már nem csupán mellékszereplő, hanem a történet középpontjába kerül, így még inkább kiemelve az igazság feltárásának fontosságát és a rendszer elleni harc bátorságát.

A korábban üzletemberként tevékenykedő Grozev 2015-ben csatlakozott a hollandiai központú Bellingcat oknyomozó portálhoz, ahol különösen a Putyin által irányított ügynökökre összpontosít. Elmondása szerint körülbelül 5000 orosz titkosügynök kilétét derítette fel, beleértve Navalnij merénylőit és a Szergej Szkripal volt orosz kém ellen elkövetett mérgezés bűnözőit is. Grozev nyílt forrásokból gyűjti az információkat, de sokan kétségbe vonják módszereit; például a dark weben vásárol híváslistákat és egyéb dokumentumokat, hogy segítsen a gyanús ügyek kibogozásában.

A Navalnij-merénylet leleplezését követően azonban a Bécsben élő Grozev is a Kreml célkeresztjébe kerül: Oroszországban körözést adtak ki ellene, az osztrák rendőrség pedig figyelmezti, ne térjen vissza New York-i útjáról Bécsbe, mert hírszerzési információk szerint veszélyben forog az élete. Miután Grozev egyik közeli családtagja rejtélyes körülmények között meghal, az oknyomozó azok nyomába ered, akik rá vadásznak, és meglepő felfedezésre jut.

A filmben Grozevén kívül két másik izgalmas narratív szálat is követhetünk. Az egyik egy orosz vegyész története, aki azzal a céllal dolgozott a novicsok kifejlesztésén, hogy aztán szembesüljön azzal a rémséggel, hogy a Kreml az idegmérget az orosz ellenzék elhallgattatására használja. E felfedezés után nem maradt más választása, mint hátrahagyni szülőföldjét. Az Ellenméreg című filmben részletesen bemutatják, hogyan próbálta megmenteni saját magát és később a családját a veszélyes helyzetből. A másik szál Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki politikus sorsát követi, aki már két korábbi mérgezésen is túlesett. Az ukrajnai háború kirobbanása után azonban koholt vádakkal börtönbe zárták. Kara-Murza története tavaly augusztusban vált különösen jelentőssé, amikor a háború legnagyobb amerikai-orosz fogolycseréje keretében sikerült kiszabadulnia.

Az Ellenméreg izgalmas bepillantást kínál egy oknyomozó életébe, aki egy rendkívüli küldetés közepén találja magát, miután egyenesen a Kremlből érkezik hozzá a megsemmisítő parancs.

A film bemutatja, hogy Putyin milyen átfogó rendszert alakított ki, amelynek célja a belföldi és külföldi ellenfelek semlegesítése.

A film premierje január 26-án, majd február 1-jén és 2-án várható Budapesten a BIDF fesztivál keretein belül. Emellett számos más magyar nagyvárosban is bemutatják. A részletes vetítési időpontokat és a film adatlapját itt tekintheti meg.