Egy sík, korong alakú világban létezünk, amit egy lenyűgöző, 46 méter magas jégfal ölel körbe.
Bár a tudományos világban már a hellenisztikus korszak óta elfogadott, hogy a Föld gömb alakú, a 17. századtól kezdve felütötte a fejét egy elmélet, miszerint bolygónk lapos. Annak ellenére, hogy ezt a feltevést aligha lehet alátámasztani meggyőző bizonyítékokkal, a közösségi média felszínre törésével a laposföldhívők tábora csak még tovább nőtt.
Az ókori civilizációk idején még nem számított ördögtől valónak az a gondolat, hogy a Föld, valamint a Nap, a Hold, a csillagok és más égitestek laposak. A mezopotámiaiak és az egyiptomiak is különféle kutatásokat folytattak ezzel kapcsolatban, de végül a görög filozófusok jutottak arra a felismerésre, hogy bolygónk inkább gömb alakú. Ezt a következtetést több neves gondolkodó, mint például Pitagorasz és Platón is megfogalmazta, akik úgy érvelték, hogy mivel a Föld az istenek ajándéka, ezért csak a legideálisabb formát, a gömböt öltheti magára. Arisztotelész pedig megfigyelte, hogy holdfogyatkozáskor a Föld árnyéka a Holdra köríves formában vetül, ami lapos Föld esetén nem lehetséges. Eratoszthenész a Kr. e. 3. században szinte pontosan meghatározta a Föld kerületét, így az, hogy bolygónk gömbölyű, már a hellenisztikus időszak óta (Kr. e. 323. - Kr. e. 31) tudományos ténynek számít.
1492-ben Kolumbusz Kristóf felfedezői ambíciókkal telve indult útnak, hogy új földeket találjon, ám a bolygó kerületét drámaian alábecsülte. Amikor elhagyta Európát, úgy saccolta, hogy négy héten belül Kína partjainál fog kikötni, de valójában az óceánon bolyongott, mint hal a szatyorban. Érdekes módon Kolumbusz nem azzal a céllal szállt hajóra, hogy megvizsgálja a Föld alakját, hiszen a középkor tudósai már mind egyetértettek abban, hogy a bolygó gömbölyű. A 17. századtól azonban egyre több tudós kezdett kételkedni a Föld méreteivel kapcsolatos ismeretekben, amelyek a sötét középkorban részben az egyház befolyása miatt elvesztek. Ekkor már egyértelművé vált, hogy a vallás és a tudomány között feszülő ellentét komoly hatással volt a tudományos fejlődésre. Fontos hangsúlyozni, hogy a felvetett kérdések nem a Föld alakját érintették, hanem inkább a pontos méreteket, amelyek számításaiban a korábbi elképzelések megingottak.
A laposföld elméletét sokan a keresztény hagyományokkal hozták összefüggésbe, míg egyes ókori görög tudósok is megkérdőjelezték a Föld gömbölyűségét. Ilyen például Thalész, aki úgy vélte, hogy bolygónk egy óceánon lebegő korong formájú, míg Anaximandrosz egy lebegő hengerként képzelte el. A 19. századig a Föld gömbölyűsége szinte vitathatatlan volt a tudományos közegben, és csak kevesen kételkedtek ebben a nézetben. A laposföld mítosza Samuel Rowbotham brit író révén kapott új lendületet, aki 1870 és 1920 között népszerűsítette ezt az elképzelést. Rowbotham 1838-ban elvégezte a Bedford Level néven ismert kísérletét, amely során belement az Old Bedford folyóba, és húsz centiméter magasan a vízfelszín fölött távcsövön keresztül figyelte a távolodó csónakot, amelynek árbocán egy zászló lebegett, körülbelül egy méteres magasságban. Későbbi beszámolója szerint a Welney-hídig tartó tíz kilométeres szakaszon a csónakot szinte változatlanul látta, ami alapján arra a következtetésre jutott, hogy ha a vízfelület a gömb alakú Föld ívén futna, akkor az árboc már jelentősen eltűnt volna a látóteréből.
Rowbotham egy figyelemre méltó röpiratot is megjelentetett, amelyben részletesen kifejtette megállapításait. Ezt a művet Zetetic Astronomy címmel publikálta, Parallax álnéven írva. Később a röpiratot könyvvé bővítette, amelyben kifejtette, hogy szerinte a Föld egy lapos korong formájú, középpontjában az Északi-sarkkal, míg a déli határt egy hatalmas jégfal, az Antarktisz képezi. Rowbotham azt is állította, hogy a Nap és a Hold körülbelül 4800 kilométerre, míg a kozmosz 5000 kilométerre helyezkedik el a Föld felszíne felett. Egy másik írásában arra hivatkozott, hogy a Biblia is megerősíti a lapos Föld koncepcióját, ezért szerinte ezt az "alapvető igazságot" nem szabad figyelmen kívül hagyni csupán emberi spekulációk miatt. Támogatói között említést érdemel William Carpenter és John Hampden, akikkel gyakran vitatkoztak nyilvános fórumokon. Különösen emlékezetes volt Alfred Russel Wallace brit természettudós 1870-es kihívása, mikor Hampden felajánlotta ötszáz fontot annak, aki képes bebizonyítani, hogy a Föld nem lapos.
A tudós tisztában volt azzal, hogy a Rowbotham által végzett vizsgálatok végeredményei optikai csalódással magyarázhatóak, így az eredeti kísérleten némiképp változtatva alá tudta támasztani, hogy észlelhető bizonyos fokú görbület. Hampden ugyanakkor nem volt hajlandó elfogadni az eredményt, és beperelte Wallace-t, azt állítva, csalt. Ekkor hosszú jogi csata vette kezdetét, amelynek végeztével Hampden került rácsok mögé rágalmazás, illetve amiatt, hogy a tudós megölésével fenyegetőzött. A fogadást viszont érvénytelenítették, így Wallace-nek vissza kellett adnia a megszerzett ötszáz fontot.
Rowbotham itt még nem állt meg, mivel létrehozta a Zetetic Society-t Angliában és New Yorkban, amely terjesztette az általa írt könyvet a laposföldről. Sőt, olyan tanulmányokat készített, amelyek azt voltak hivatottak alátámasztani, hogy a horizont alatt eltűnő hajók jelenségére inkább abban keresendő a magyarázat, ahogy az emberi szem képes távolra látni. Rowbotham elmélete így már nem pusztán egy általa fabrikált hiedelem volt, mivel egyre szélesebb közönséghez jutott el. Ehhez hozzájárult az is, hogy halálát követően Lady Elizabeth Blount 1893-ban megalapította az Egyetemes Zetetikus Társaságot, aminek célja a kozmogóniával kapcsolatos ismeretek terjesztése volt a Szentírás megerősítéseként, gyakorlati tudományos vizsgálatok alapján. Kiadtak egy magazint is, a The Earth Not a Globe Review-t, ami egészen a 20. század elejéig létezett, majd 1901 és 1904 között az Earth: a Monthly Magazine of Sense and Science folyóirat követte.
A lap szerkesztője Lady Elizabeth Blount volt, aki határozottan úgy gondolta, hogy a Biblia a természet világának megkérdőjelezhetetlen tekintélye, és hogy keresztény identitás nem egyeztethető össze azzal a hiedelemmel, miszerint a Föld gömb alakú – ezzel pedig éles ellentétet teremtett a vallás és a tudomány között. Rowbotham néhány korábbi kísérletét is megismételte, azonban az első világháború után a Lapos Földdel kapcsolatos hitek iránti érdeklődés jelentősen csökkent. Az Egyetemes Zetetikus Társaság az évek során különféle neveken próbált újjáéledni, 1956-ban, 1972-ben és 2004-ben is kísérletet tettek a visszatérésre. 1956-ban Samuel Shenton megalapította a Nemzetközi Lapos Föld Kutató Társaságot, amelyet gyakran Lapos Föld Társaság néven emlegetnek. Shenton különösen vonzódott az alternatív tudományokhoz és technológiákhoz, így a vallási aspektusok helyett inkább a tudományos érvek bemutatására helyezte a hangsúlyt. Fő célja az volt, hogy elérje a fiatalabb generációt, mielőtt azok meggyőződnének arról, hogy a Föld gömbölyű.
Bár a törekvéseik végül nem hozták meg a kívánt eredményt, hiszen a Szovjetunió csak egy évvel később, 1957-ben indította el az első műholdat, a Szputnyikot, ezzel pedig elindult az űrverseny, ami jelentősen csökkentette az akkor már elismert társaság támogatottságát. Az Apollo-program keretében 1967-ben azonban újra a figyelem középpontjába kerültek, amikor az első műholdfelvételek egyértelművé tették, hogy bolygónk valóban gömb alakú. Shenton ezt a fejlődést így kommentálta az akkori időszakban:
Könnyedén észlelhető, hogy egy ilyen fotó hogyan képes félrevezetni a tapasztalatlan szemeket.
- mondta, miközben a űrhajósok által készített fényképekre pillantott. Kifejtette, hogy a képeken látható görbület a nagy látószögű objektív alkalmazásának következménye, és ezt azzal egészítette ki:
Ez a közvélemény manipulálása, és nem helyénvaló.
Samuel Shenton halálát követően Charles K. Johnson lépett a Lapos Föld Társaság élére, ahol közel három évtizeden át irányította a szervezetet, amely idő alatt 3500 tagra bővült. Johnson éveken át kutatta a különféle elméleteket, és arra a következtetésre jutott, hogy a Föld forgása csupán egy félreértésből eredő összeesküvés, amelyet már Mózes és Kolumbusz Kristóf is próbált megdönteni. Állítása szerint, ha a Föld valóban gömb alakú lenne, akkor a hatalmas vízfelületeknek íveltnek kellett volna lenniük. Azonban ő és követői alaposan megvizsgálták a Tahoe-tó és a Salton-tenger felszínét, és nem tapasztaltak semmiféle görbületet. E nézeteket a Lapos Föld Társaság egy negyedévente megjelenő kiadványban, a Flat Earth News-ban terjesztette. Johnson és hívei a Bibliára hivatkozva magyarázták állításaikat, és azt hangoztatták, hogy a tudósok a Föld gömbölyűségével kapcsolatos információkkal csupán álhíreket terjesztenek, céljuk pedig, hogy a tudomány kiszorítsa a vallást a világ értelmezéséből.
A Lapos Föld Társaság akkori bolygómodellje az volt, hogy a Nap és a Hold egyenként 51 kilométer átmérőjű, az emberiség pedig egy korongon él, amelynek középpontjában az Északi-sark van, a külső szélén meg egy 46 méter magas jégfal, az Antarktisz. Ez a térkép egyébként hasonlít az Egyesült Nemzetek Szervezetének szimbólumára, amit Johnson bizonyítékul használt az álláspontja alátámasztására. A szervezet ekkoriban úgy próbált meg még több hívet szerezni, hogy tudatosan az Egyesült Államok kormánya és annak összes ügynöksége, különösen a NASA ellen emeltek szót. A Bibliát újraértelmezve pedig megpróbáltak tudományos magyarázatokat és bizonyítékokat kínálni.
Egyesek akkoriban úgy tartották, hogy a Lapos Föld Társaság egy kormány által ellenőrzött szervezet, amelynek valódi célja az, hogy nevetséges állításokat tegyen a laposföldről, ezáltal hiteltelenítve a mozgalmat. A társaság viszont végül a központjukat ért 1997-es tűzvészt követően indult hanyatlásnak, mivel megsemmisült minden tagjuk irata. Nem sokkal később elhunyt Johnson felesége, aki az adminisztrációval foglalkozott, majd 2001-ben a vezető is.
Daniel Shenton később újjáélesztette a Lapos Föld Társaságot, amelynek inspirációját Thomas Dolby 1984-es "The Flat Earth" című albuma adta. Shenton úgy vélte, hogy senki sem tudta még hitelesen megcáfolni a lapos Föld elméletét. Ennek szellemében 2004-ben először egy online vitafórumot indított, majd öt évvel később megalapította a társaságot, amelynek weboldalán egy irodalmi gyűjtemény is helyet kapott a laposfölddel kapcsolatos munkákból. Az egyesület 2001 óta először új tagokkal bővült, és 2017 júliusáig több mint 500 ember csatlakozott. Az év folyamán rendezték meg az első Lapos Föld Konferenciát is, amelyre 249 dolláros részvételi díjat kellett fizetni. 2018-ban egy hobbiként űző Mike Hughes házilag készített rakétával 600 méter fölé emelkedett, hogy bizonyítékot nyújtson a lapos Föld elméletére. Sajnos a leszállás során súlyos sérüléseket szenvedett, és a következő, 2020-as kísérlete végzetes következményekkel járt.
Hughes esete jól szemlélteti, hogy a laposfölddel kapcsolatos hiedelmek, bár már a 17. században megjelentek, azóta is folyamatosan jelen vannak a társadalomban, és ez komoly problémákat vet fel. A modern időszakban a közösségi média platformok jelentős szerepet játszanak a nem tudományos alapokon nyugvó laposföld-elméletek terjedésében, lehetővé téve, hogy szinte bárki terjesszen dezinformációkat ellenőrizetlenül. Régebben a közvélemény inkább a tudósok véleményére támaszkodott ilyen kérdésekben, de mára ez a dinamika megváltozott, és a tudományos közösség már nem formálja olyan mértékben a társadalmi diskurzust.
Egy 2018-as közvélemény-kutatás például megállapította, hogy az Y-generáció tagjainak mindössze 66 százaléka hiszi el, hogy a Föld gömbölyű, ami rémisztő arány - még B.o.B amerikai rapper és Shaquille O'Neal egykori kosárlabdázó is laposföldhívő. Többek között a YouTube-ot is érte már kritika azzal kapcsolatban, hogy a felület táptalaja az összeesküvés-elméletek elterjedésének - még 2019-ben közölték, hogy ezt megakadályozandó lépéseket tesznek -, de legalább ekkora felelősség terheli a TikTok-ot, ahol szintén fellelhetőek a laposfölddel kapcsolatos videók, amelyek mind szembemennek azzal a tudományos konszenzussal, amit a görögök már az ókorban lefektettek.
Egyes laposföldhívők meglepő módon nem csupán a Föld laposságát hirdetik, hanem azt is állítják, hogy bolygónk gyémántformájú. Ez a nézőpont azonban nem osztozik a közvélemény támogatásával, hiszen sokukban mélyen gyökerezik az a hit, hogy a világűr csupán egy illúzió, és hogy az emberiség soha nem járt odafent. Mások azt állítják, hogy a NASA titkos műveleteket folytat, és gondosan őrzi az antarktiszi jégfalat, miközben manipulálja a műholdas felvételeket. Ezt azzal próbálják alátámasztani, hogy az óceánok színei folyamatosan változnak a képeken, és a kontinensek helyzete is eltérő lehet. E nézetek mélyebb megértésére két kutató, Carlos Diaz Ruiz és Tomas Nilsson vállalkozott, és arra a következtetésre jutottak, hogy a laposföldhívők három fő csoportba oszthatók.
Az első megnevezett konfliktus hitalapú jellegű, amely során a vallásos emberek úgy vélik, hogy az ateisták a tudományos érveket használják fel a keresztény hit háttérbe szorítására. Ennek keretein belül az evolúció elmélete és a gömbölyű Föld koncepciója szolgál alapul arra, hogy az embereket meggyőzzék arról, hogy Isten létezése kétséges. Ezzel szemben a laposföldhívők a Biblia szövegeire hivatkozva próbálják megvédeni álláspontjukat, például a Jelenések könyvének egyik idézetét szó szerint értelmezve, amely így érvelésük alapjául szolgál.
Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán
A Föld titokzatos vonásai között felfedezhetjük a négy sarkot, amelyek a világ különböző tájainak rejtett összefonódásait szimbolizálják. Ezek a sarkok nem csupán földrajzi koordináták; ők a természet és az emberi kultúra találkozási pontjai, ahol a négy égtáj – és ezzel együtt a négy elem – egyesül. A sarkok körüli legendák és mítoszok évszázadok óta foglalkoztatják a gondolkodókat, hiszen mindegyikük sajátos karaktert hordoz, amely a bolygó sokszínűségét tükrözi. Az Északi-sark jégbirodalmának titkai, a Déli-sark zord szépsége, a Nyugati és Keleti tájak gazdagsága mind arra utalnak, hogy a Föld nem csupán egy gömbölyű test, hanem egy bonyolult és csodálatos hely, ahol a négy sarok valóban létezik, és összeköti az emberiséget a világ végtelen lehetőségeivel.
A második csoportba tartozó laposföld-hívők azon az elképzelésen alapoznak, hogy a tudás valójában hatalmat jelent, amelyet a gazdagabb társadalmi rétegek manipulálnak. Szerintük a Föld valódi természetéről szóló hazugságok arra ösztönzik az embereket, hogy más, áltudományos összeesküvésekben is hitelt adjanak. Ezzel szemben a harmadik csoport tagjai úgy vélik, hogy a tudás egyéni tapasztalatokból és megélésekből fakad. Elutasítják a megbízható forrásokból származó információkat, és inkább saját maguk akarják felfedezni, hogy a Föld lapos-e vagy sem. Mindennapi tapasztalataik alapján, amelyek során úgy érzik, mintha egy sík felületen élnének, kételkednek a bolygó gömbölyűségének elméletében.
