Egy hektárnyi varázslat: a bölcsészpár arborétuma a Mecsek szívében | Sokszínű világ A Mecsek gyönyörű lankái között megbújó arborétum egy különleges helyszín, ahol a természet és az emberi kreativitás találkozik. Ez a páratlan kert nem csupán növények s

Pécs külterületén, a Mecsek festői dombjai között rejtőzik a Szérűskerti Arborétum, ahol a természet varázsa és az emberi kreativitás harmonikus egységben találkozik. Ez a gyönyörű, egyhektáros tájképi park nem csupán lenyűgöző látványt kínál, hanem a szépség és a funkcionalitás tökéletes egyensúlyát is megtestesíti. A rózsák édes illata, a fenyők eleganciája, a gyümölcsfák bőséges ígérete, és a kertből nyíló lélegzetelállító panoráma mind arra ösztönöz, hogy megálljunk egy pillanatra, és átadjuk magunkat a természet csodáinak. Az arborétumot a bölcsész házaspár, Dr. Gönczi Andrea történész és Székely László költő álmodta meg, akiknek szenvedélye a kertészkedés és a kultúra iránt itt kézzelfoghatóvá válik. A látogatók számára szervezett vezetett túrák, zöld koncertek és irodalmi programok kínálnak felejthetetlen élményeket. Andrea szívesen mesélt a kertjük történetéről, amely tele van inspiráló pillanatokkal és felfedezésekkel.

Történész és költő egyedülálló párosa nem csupán az irodalom és a történelem világában alkotott, hanem egy saját arborétum létrehozásába is belefogtak. De miért éppen arborétum? Az őszinte vágy, hogy a természet szépségét és sokszínűségét megörökítsék, és egy olyan helyet teremtsenek, ahol a történelem és a költészet találkozik a természet csodáival, központi szerepet játszott. A történész mélyen tisztában volt a növények mögött rejlő kulturális és történelmi jelentőséggel, míg a költő a természet varázsát és inspiráló erejét kereste. Együtt álmodtak meg egy olyan teret, ahol a különféle növények nemcsak szépségükkel, hanem történeteikkel is beszélnek. A projekt kezdetén a páros sok időt töltött a helyszín kiválasztásával, végigjárva a vidéket, hogy megtalálják azt a darabot a földön, ahol a múlt és a jelen találkozhat. Megálmodták, hogy az arborétum nemcsak egy gyűjtemény lesz, hanem egy élő könyv, amelyben a látogatók felfedezhetik a növények által mesélt történeteket, és a költészet világába is betekintést nyerhetnek. Így született meg a saját arborétumuk, mint a közös szenvedélyük és kreativitásuk megnyilvánulása, ahol a történelem és a költészet egyesül a természet csodáival, és lehetőséget ad arra, hogy mindenki felfedezze a világ szépségeit és mélységeit.

Soha ne állítsd, hogy soha! A mi esetünkben ez a kijelentés igaznak bizonyult, hiszen az élet váratlan fordulatokat hozott, amikre sejtelmünk sem volt, és amire egyáltalán nem készülhettünk fel.

Lászlóval 2007-ben ismerkedtünk meg egy konferencián Pécsett, ahol én korábban az egyetemi éveimet töltöttem, de aztán visszatértem a szülőföldemre, és a beregszászi magyar főiskolán oktattam történelmet. Mély barátság alakult ki köztünk, két évvel később pedig házasságot kötöttünk. Sokáig kerestünk házat a városban, ahol nekünk és a több ezer könyvünknek is elegendő helye lesz, ám a csalódást keltő hirdetések után úgy döntöttünk, inkább építünk egyet magunknak.

Pécs Nagyárpád városrészében felfedeztünk egy varázslatos telket, amely már jó néhány éve eladóként várakozott. A területet annyira benőtte a gaz, hogy sarlót kellett vásárolnunk, hogy utat vágjunk a sűrű csalánosban, és felfedezhessük a helyszínt. Az azonnal ránk törő nyugalom, a környező Mecsek impozáns látványa és a természet közelsége egyből elvarázsolt minket. Tudtuk, hogy itt valósulhatnak meg az álmaink, és felépíthetjük vágyott otthonunkat. Mivel a gazdasági válság még mindig tartott, az iparosok bőven ráértek, így 2009 novemberében elkezdődtek a munkálatok. 2010. június 5-én pedig végre birtokba vettük az új, egyedi igényeink szerint kialakított otthonunkat.

A ház tervezése során a domboldalon egy vízszintes területet alakítottak ki, a kivett földet pedig az udvar elé halmozták, amely kezdetben csupán egy kopár földkupac volt. Az ingatlan összterülete 8200 négyzetméter, és mivel a kertészkedéshez nem volt tapasztalatunk, nem is nagyon vágytunk a terület átalakítására. Eleinte úgy indultunk el otthonról, hogy a csomagtartóban mindig ott lapult egy-egy pár gumicsizma, hiszen esős időben azzal volt a legkényelmesebb közlekedni.

Nem nyújtott szép látványt az a sok csupasz föld, ezért eltöprengtünk, mivel tudnánk javítani a helyzetet. Én falusi lány vagyok, de akkoriban utáltam, ha földes lett a kezem, itt azonban meg kellett tanulnom a kertészkedés fortélyait. Jó bölcsészként szakkönyveket vásároltam, tájékozódtam az interneten, kertészetekbe jártunk. Először a ház körül vetettem büdöskét, körömvirágot.

Az építkezés kezdetén már megrajzoltuk a jövőbeli tó medrét, de az első években csak napraforgók pompáztak benne, ami igazán szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Délután, amikor hazaértem a munkából, gyakran találkoztam egy csodálkozó őzzel, aki mintha csak azt kérdezte volna: "Mit keresnek itt az emberek az én birodalmamban?" Néha még a bosszúval is próbálkozott, amikor elfeledkeztünk a határainkról. A kedvencem a tulipán, ezért rengeteg hagymát ültettem a ház köré. De egy tavasz reggel, amikor már majdnem kinyíltak, megjelent az őz, és mindet lerágta. A gyalázat pedig még tovább fokozódott, mert a hátsó felén mindent elhagyott, mintha csak gúnyolódott volna rajtam. Az őzek nemcsak a virágokat, hanem több fát is tönkretettek, amikor viszkető új agancsukat a kérgükhöz dörzsölték. Ekkor aztán komolyan átértékeltem a Bambiról szóló mesét, és végül elhatároztuk, hogy kerítést építünk a telkünk köré, mert a pusztításuk már túl sok volt.

Volt kedves történetünk is egy másik őzzel, amelyik nálunk adott életet a kicsinyének. A keserves hangok után a fűből kiemelkedett két fülecske. - Nézd, ott egy nyuszi! - kiáltottam Lászlónak, de akkor felemelkedett az őzmama is, és megértettük, mi történt. Nagyon megható pillanat volt.

Idővel rókáink is lettek. A szomszédos telek tetején található egy rókavár, de a kicsik gyakran átbújnak a kerítés alatt, és merészen közel merészkednek hozzánk. Nyáron pedig rendszeresen ellátogatnak a tóhoz, hogy oltják szomjukat.

A gödör végül egy csodás tóvá változott, és 2013-ban nekiláttunk a szükséges fólia beszerzésének. A szomszédunk, Norbert, akinek fiatalos lendülete mindig is inspiráló volt, segített nekünk kibélelni a körülbelül 28 köbméteres medret. Az esővizet a ház nyeregtetejéről hordókba gyűjtjük, és amikor a tárolók megtelnek, egyszerűen felhajtjuk a csatorna csőrét, így a víz szabadon áramlik a tóba. A partot gondosan kialakítottuk, sima, lapos kövekből, amelyeket a mecseki kirándulásaink során gyűjtögettünk. Két sekély, mocsaras részt is létrehoztunk, hogy a víz természetes módon tisztulhasson. Az egyik mocsárban a nádas segít a víz szűrésében, míg a másikban gyönyörű nőszirom virágzik. Emellett különösen kedves szokásunkká vált, hogy a külföldi utazásainkról hozott görgetegköveket is elhelyezzük itt. Ezek között található kő a Tiszából Huszt mellett, a Garda-tó partjáról, Vorarlbergből és még Ciprusról is, mindegyik egy-egy külön történetet mesélve el arról, honnan érkeztünk.

Hamar kiderült, hogy valódi "zöld ujjam" van, hiszen minden egyes hajtás, amit elültettem, buján megeredt. Ez a sikerélmény még inkább ösztönzött a kertem szépítésére. Rengeteg gyümölcsfát ültettünk, és díszcserjékből, valamint évelő növényekből is százszámra választottunk. László különösen kedveli az örökzöldeket, így a kertünkben számos fenyő, ciprus és cédrus is helyet kapott. A vadrózsák és a gyomok helyét átvették a gondosan ápolt kultúrnövények. Bár nagy átalakításba fogtunk, a birtok egyharmadát szándékosan érintetlenül hagytuk, hogy tápláló és védelmező otthont nyújtson a madaraknak és rovaroknak. Ez a döntés olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy egy télen 23 különböző madárfajt sikerült megfigyelnünk az etetők környékén. Ráadásul néhány éve felbukkant egy különleges kosborféle is, amely a kertünk legnagyobb büszkesége lett. Ez a virág, együtt a szintén szépen terjedő őszi kikericcsel, tökéletesen tükrözi, mennyire tiszta és tájba illő a környezetünk.

A kertünk különböző szegleteibe padokat helyeztünk el, hogy a látogatók kényelmesen pihenhessenek. Örömmel mutatjuk be új panorámateraszunkat, valamint a titkos ösvényt, amely egy vadászlesre emlékeztető kilátóhoz vezet. Ezek a helyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és élvezzük a csodás kilátást, illetve a kertünk lenyűgöző növényvilágát. A május vége különösen varázslatos időszak, amikor a 150 rózsabokor és a gyönyörű rózsalugas teljes pompájában ragyog, elvarázsolva mindenkit, aki betér hozzánk.

A kertjük kapui megnyíltak a nagyközönség előtt, és a látogatók egy különleges élményben vehettek részt...

Barátaink számára a kertünk mindig is különleges hely volt, ahol órákat el tudnak tölteni. Ők vetették fel először, hogy miért ne osztanánk meg ezt a csodálatos élményt másokkal, akár idegenekkel is. E gondolat alapján létrehoztunk egy honlapot, amely nemcsak a kertünk szépségeit mutatja be, hanem különféle programokat is kínál: zenés és irodalmi eseményeket is szervezünk a látogatóknak. László saját verseiből állította össze műsorát, míg a "Zene a zöldben" című dalait a ligetben adja elő. Emellett különleges kéréseket is teljesítünk. Volt olyan alkalom, amikor egy kertlátogatást ajándékoztak valakinek a születésnapjára, vagy egy elfoglalt párt megleptek a házassági évfordulójukon egy belépővel. Kezdetben nem fogadtunk gyerekeket, mivel aggódtunk a mély tó és a meredek telek miatt. De amikor Lászlónak unokája született, rájöttünk, hogy nem kell tartanunk. A kicsiknek játékos kihívásokat készítek, amit nagyon élveznek. Miközben ők a legszúrósabb és a legpuhább tüskéjű fenyőt keresik, addig a szülőknek bemutatjuk a növényeket és szaktanácsot adunk. A legemlékezetesebb látogatásunk egy viselkedészavaros kisfiúhoz kötődik, aki az érkezéskor még köszönteni sem akart minket. Kb. öt óra elteltével, az anyukája unszolására, úgy távozott, hogy már vicceket mesélt nekünk. Ez a pillanat mindannyiunk számára felejthetetlen marad.

Határozottan hiszem, hogy a kert varázsa gyógyító erejű, megnyugtatja a lelket és gazdagítja az életünket.

A kert varázsa barátokat teremt. Minden egyes kertlátogatás során olyan különleges emberekre bukkantunk, akikkel azóta is szoros kapcsolatot ápolunk. Megosztjuk egymással tapasztalatainkat, növényeink titkait és gondolatainkat, ezzel gazdagítva egymás életét. Arra törekszünk, hogy harmóniában éljünk a természettel, felelősségteljesen vigyázva a környezetünkre, sőt, igyekszünk azt még szebbé és élhetőbbé tenni. Elkerüljük a vegyszereket, a hulladékunkat komposztáljuk, és a zöldségeskertünket mulccsal óvjuk a kiszáradástól. Esővizet gyűjtünk és használunk az öntözéshez, így spórolva a vízkészletekkel. A rózsákat csokorba kötjük és szívből ajándékozzuk azoknak, akiket igazán szeretünk, hiszen a jó kertész tudja: a titok a gondos metszésben rejlik, ami gazdag virágzást eredményez!

Két évvel ezelőtt részt vettünk a fenntartható kertek első országos versenyén, ahol az 5000 négyzetméter feletti kertek kategóriájában második helyezést értünk el. Ezzel hivatalosan is elmondhatjuk, hogy a kertünk felnőtté vált, képes önállóan is működni, akár mellettünk, akár nélkülünk. Most különösen fontos ez a képessége, hiszen 2024 őszén új irányt vett az életünk. Külföldre költöztünk, így szeretett otthonunk és arborétumunk eladóvá vált, készen állva arra, hogy új gazdára találjon. Olyan új tulajdonost keres, aki értékeli a méretének páratlan adottságait, és nem riad vissza a kihívásoktól.

Az új otthonukban is kiemelkedő jelentőséggel bírnak a növények?

A természet ölelésében töltött tizenöt év után szokatlan, hogy a reggelek nem a tóparti teraszon indulnak. Sosem gondoltuk, hogy egyszer majd egy tetőterasszal kell beérnünk, ahol néhány színes spanyol cserép óvja a magunkkal hozott legkedvesebb növényeinket, de lenyűgöző a Mediterráneum növényvilága, a fagyok hiánya, a gyümölcstől roskadozó narancsfák látványa.

Ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat még számunkra a jövő?