A borsodi szellemfalu emlékei halk, titokzatos suttogásokkal mesélnek a múltról, mintha a múlt szellemei osztanák meg velünk a régmúlt titkait. E falu sokszínű történetei, elfeledett életutak és megélt pillanatok egy különleges atmoszférát teremtve hívnak
Vannak helyek, ahol a csend többet mond minden szónál. Nagyecsér az idő fogságában megbúvó elhagyatott falu, egy ilyen hely. Itt minden falrepedés és rozsdás ajtó egy eltűnt élet nyomát őrzi. Ahogy a természet lassan visszahódítja a teret, a múlt emlékei csendesen suttognak azokról, akik egykor itt éltek és álmodtak.
Nagyecsér varázslatos környezetben helyezkedik el, ahol az érintetlen természet csodái, a gazdag élővilág sokszínűsége és a madarak melodikus éneke köszönti az arra látogatót.
Az Urbex Hungary - Elhagyatott helyek nyomában csapata bejárta ezt az érintetlen helyet, ahol az elhagyott házak a múltról mesélnek.
Amikor megérkeztünk a faluba, alaposan felfedeztük az utcákat, és benéztünk néhány elhagyott házba is. Szinte hihetetlen, hogy miért hagyták el ezt a települést, hiszen valaha 700 ember otthona volt. A házak falain régi naptárak és levelek tanúskodtak a múlt mellett, amelyek a 2000-es évek elejéről származtak. Ezek alapján még 15 éve is élt itt élet, de mára csak a csend és az emlékek maradtak.
Az Urbex Hungary - Elhagyatott helyek nyomában csapata megosztotta élménybeszámolóját a Nagyecséren tett felfedezőútjukról, amely során a Sokszínű vidék rejtett kincseit kutatták fel.
A településen sok ház már az összedőlés határán van, és vannak, amiket az idő vasfoga nem kímélt és romokban hevernek. Viszont vannak egészen jó állapotban lévő épületek is, amik még menthető kategóriába tartoznak.
A templom udvarán egy elhagyatott téglakupac állt, ajtaja gondosan le volt zárva lakattal. Az egyik rövid utcában még fellelhető volt a gondoskodás nyoma: a porták és házak mindegyike láthatóan gazdára talált. Valószínűleg hétvégi menedékként vagy kertészeti tevékenységek helyszíneként funkcionálnak, de erről pontos információt nem sikerült szereznünk.
- bemutatták a településen fennálló helyzetet.
A nagyecséri iskola falai között már csak a természet lágy dallamai hallatszanak, a gyermekek vidám nevetése pedig évekkel ezelőtt elcsendesedett, talán végleg.
Az utca végén fekszik az iskola, amelyet szintén meglátogattunk. Sajnos úgy tűnik, hogy a gyerekzsivaj már nem fogja megtölteni a termeit, az épület üresen és csendesen áll, mintha várna valamire.
- Képet adtak a régi iskoláról, ahol egykor a faluban és a környező tanyákon élő gyerekek tudásra szomjaztak.
Nagyecsér napjainkra egy elhagyatott tanyaközponttá vált, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet szomszédságában helyezkedik el. Mezőnagymihály külterületi részétől körülbelül 7 kilométerre délkeletre fekszik, így a természet közelsége és a csend áthatja ezt a különleges helyet.
A település közelében Kiscsér mellett népvándorláskori sírokat tártak fel a régészek, illetve jazyg-szarmata emlékeke is előkerültek. Az 1900-as évek elején az akkor Mezőnagymihályhoz tartozó egyik nagybirtokot felparcellázva árusítani kezdték. A környező településekről - egyebek közt Mezőkövesd, Szentistván, Maklár, Poroszló, Sarud - több telepes is érkezett ide, hogy 20-30 holdas parcellák megművelésével biztosítsák életkörülményeiket.
A településen ebben az időszakban körülbelül 20-30 ház emelkedett ki, amelyek között a helyiek főként mezőgazdasági tevékenységekből és állattartásból keresték meg a mindennapi betevőt. A faluban egy kocsma és egy szatócsüzlet mellett két kovácsműhely és egy cipészműhely is tevékenykedett, amelyek jelentős szerepet játszottak a közösség életében.
1930 körül a település még csupán három utcából állt, ám az évek során jelentős fejlődésnek indult. 1939-ben megépült egy egytantermes iskola és egy templom, amelyek fontos mérföldkövei lettek a közösség életének. Az iskola kapui 1947. január 10-én nyíltak meg, amikor Tompos Friderika osztályvezető tanító vette át az irányítást. Ekkor 78 lelkes diák kezdte meg tanulmányait az alsótagozatos intézményben, amely a falu jövőjét alapozta meg.
A falu a második világháború előtt élte fénykorát. Később a szocialista törekvések nyomán fokozatosan elvesztette lakosságát. Az 1950-es évek végén a településre bevezették a villamosáram-ellátást.
A falu lakossága valaha elérte a 700 főt, ami figyelemre méltó növekedést jelzett. Az általános iskola felső tagozatának bezárása a hatvanas években súlyos csapást jelentett a közösség számára, és az idő múlásával az iskola épülete végül zárva maradt, lakat került az ajtajára, szimbolizálva a település egykori életerejét és az oktatás elveszett lehetőségeit.
A falu fokozatosan elöregedett, és a fiatalok elvándorlása, valamint a magas halálozási arányok komoly népességcsökkenést idéztek elő. Az évek során a lakosság szép lassan elfogyott. Az iskolák bezárása, a lakosság elöregedése és a fiatalok távozása, továbbá a Mezőnagymihály és Nagyecsér közötti soha el nem készült műút hiánya együttesen vezettek a település tragikus sorsához. 2001-re a falu mindössze 7 lakosnak tudott otthont adni.
Az alábbi galériában az elnéptelenedett faluról készült fotókat lehet megtekinteni.
A közelmúltban megdöbbentő felvételeken mutattuk meg Bözsi néni elhagyott portáját, ami egy régi világba repíti azokat, akik a fotókat végignézik. Megmutattuk azt is, hogyan lett szellemtanya az egykor fényűző kastélyból.
