Beszéljünk őszintén: itt nem csupán a "külföldi" hatásokról van szó, hanem a kritikák elnyomásáról és a szabad véleménynyilvánítás korlátozásáról.

"A közélet átláthatóságát célzó törvénynek valóban van egy olyan szempontja, amelyet sok hazai médiaplatform sajátos módon értelmez. Ezt nem alaptalanul teszik. Ilyen például a Telex, a 444, sőt, a Partizán is felmerülhet" - nyilatkozta Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője, mielőtt a parlamentben megkezdődött a szóban forgó törvényjavaslat körüli "vita". Kocsis Máté rámutatott, hogy a három érintett szerkesztőség külföldi támogatásban részesül, ezért amikor a külföldi finanszírozás kerül szóba, "izgatottá válnak".

Tiszta olyan érzés, mintha az állampárt nyíltan felfedné, kik ellen irányozza elő a törvény megalkotását, amelyet Orbán Viktor februárban nagytakarításként hirdetett meg.

Kocsis később a parlamenti vitában hevesen elutasította azt a vádaskodást, hogy ő valaha is célpontokról beszélt volna. Állítása szerint csupán azt próbálta megérteni, hogy a szerkesztőségek miként értelmezik a törvényt.

A "szuverenitásvédelmi" narratíva végigkísérte az eseményeket, mintha egy jól megírt forgatókönyv része lett volna. 2023 végén, az éves sajtótájékoztató keretein belül, Orbán Viktor válaszolt arra a kérdésre, hogy a médiát is érintheti-e az újonnan bevezetett szuverenitásvédelmi törvény. Miniszterelnöki válasza azonban nem csupán tényekre épült, hanem mélyebb pszichológiai összefüggésekre is utalt.

Ez egy komoly téma, és nem szeretném elviccelni. Ugyanakkor lehet, hogy vannak itt olyanok, akik nem ismerik Freud híres álomképeit, például azt a történetet, amelyben egy hölgy az álmában menekül egy rá leselkedő szörny elől. Amikor a szörny végül utoléri, a hölgy megfordul, és megkérdezi tőle, hogy mit akar tőle. A szörny erre azt válaszolja: "Én? Hát te álmodsz engem!" Nos, valami hasonló helyzetben vagyunk most. Még nem történt meg semmi konkrét, de félelmekről beszélünk. Én azonban inkább a tényekre szeretnék fókuszálni. Mi is zajlik valójában? Magyarországon a legutóbbi parlamenti választások során, ahogyan azt akár a baloldali szereplők is elismerik, jelentős, több százmillió dolláros pénz áramlott be a választási folyamatba, amely nyilvánvalóan befolyásolta az eredményeket. Ebből a helyzetből kell kiindulnunk. Ez nem csupán a médiáról szól, hanem egy sokkal mélyebb problémáról. Azóta pedig már a sajtóval szembeni nyílt támadások is megkezdődtek.

Idén húsvét előtt Lázár János a 444 újságírójának kérdésére, jellegzetes lázárjánosi mosolyával válaszolt, hangsúlyozva, hogy nem állt szándékukban aggodalmat kelteni senkiben az éppen késlekedő nagytakarítással kapcsolatban. Ráadásul megjegyezte, hogy az alkotmánymódosítás már végbement. Ám kevesebb mint egy hónappal később váratlanul megérkezett a törvény.

Maga a Szuverenitásvédelmi Hivatal néha azt állítja magáról, hogy egy komoly állami intézmény, aminek listái szerkesztőségek és civil szervezetek sorsát határozhatják meg, máskor meg arra hivatkoznak a bíróság előtt, hogy ők csak véleményt közölnek.

Március 15-én a miniszterelnök egyértelműen fogalmazott a poloskákkal kapcsolatosan, ami sokak számára világos üzenetet közvetített. Később azonban megpróbálta árnyalni a szavait, arra hivatkozva, hogy nem pontosan így értette.

Ennek a káosznak a részletei kitöltik szépen a napi híreket, el lehet róluk vitatkozni. Éppen ezért különösen fontos világosan beszélni arról, hogy mi zajlik közben valójában.

A törvényjavaslat mögött álló hivatalos indoklás a "külföldi befolyás" elleni küzdelem. Azonban ez csupán egy leplezett indok, hiszen a valós ok sokkal mélyebb gyökerekkel bír. Valójában egy régóta tartó, fokozódó tendencia legújabb fázisaként szolgál, amely a hatalomcentralizálás irányába mutat.

2011 óta hallgatjuk, hogy minden hónapban megszűnik a sajtószabadság - gúnyolódott Kocsis Máté a keddi sajtótájékoztatón, ezt az érvet pedig mások is gyakran előveszik. Elsőre jól is hangzik. De éppen ez mutatja meg, hogy miről szól igazából az átláthatósági törvény.

A Fidesz valóban mindent elkövetett 2010 óta, hogy a közvélemény formálásának minél szélesebb spektrumát irányítása alatt tartsa. Az elmúlt évtizedben a hatalom megszilárdításának eszközei között kiemelt szerepet kaptak az intézmények elfoglalása, a reklámpiac manipulálása és a gazdasági befolyás kiépítése. A Népszabadság, az Origo, az Index, a TV2, a közszolgálati média, a megyei lapok és egyéb médiumok mind jól ismerik ezt a történetet, amely már sokak számára nem újdonság.

A folyamatot ezekben az években egy átfogó hazugságkampány övezte, amelynek célja az volt, hogy elterelje a figyelmet a valóságról. Akkoriban a ködösítés lényege az volt, hogy állították: csupán gazdasági események zajlanak, és semmiféle politikai térfoglalás nem történik. A kormányzatot el akarták távolítani a felelősség alól, míg a sajtószabadság védelmét is hangsúlyozták, mintha az sértetlen maradt volna.

Ha Orbán Viktor döntésein múlott volna, akkor ma már nem lenne miről diskurálnia a parlamentnek, hiszen ez a folyamat jó néhány évvel ezelőtt befejeződött volna. Azok az intézmények, amelyeket megszüntettek vagy befolyás alá vontak, sokak számára lehetőséget adtak a folytatásra; sokan közülünk újraindították karrierjüket a semmiből. Így jöttek létre olyan platformok, mint a 444, a Telex, a Direkt 36, és még sok más, miközben a Partizán videós tartalmaival vált széles körben elismert információforrássá.

Sokunk története arról szól, hogyan lehet újjáépíteni a szerkesztőségeket, és visszanyerni azokat az olvasókat, akiknek igénye a hiteles hírekre nem csökkent, még akkor sem, ha a hatalom más irányba tereli őket. Ahhoz, hogy ezek a szerkesztőségek sikeresen végezhesse munkájukat, új megoldásokat kellett találniuk: bevezették az előfizetéses modelleket, olvasói támogatást kértek, 1%-os felajánlásokra támaszkodtak, és közben magától értetődően részt vettek nemzetközi pályázatokon is, beleértve az Európai Unió által kínált lehetőségeket, amelynek tagjai vagyunk, a magyar lakosság döntő többségének támogatásával.

Fennmaradtunk, sőt, az utóbbi években folyamatosan olyan tartalmakat hoztunk létre, amelyek az egész országra kihatással vannak. Kezdjük a kegyelmi üggyel, amelynek feltárása Orbán Viktor hivatalos álláspontja szerint is kiemelt jelentőségű, habár saját médiája kezdetben inkább a témáról való elterelés mellett döntött.

Készítettünk egyedi elemzéseket a magyar szuverenitást valóban veszélyeztető orosz titkosszolgálati tevékenységekről, ugyanúgy, ahogy a BKV vezetői posztjára pályázó személy életútját is részletesen bemutattuk, mindezt két nappal a törvényjavaslat benyújtása előtt. Rámutattunk a jachtozásokra, amelyek most már a vezető fideszes politikusokat is aggasztják, még ha a saját médiájukban nem is mertek ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Több mint egy évtizede reflektálunk az MNB-alapítványokkal kapcsolatos problémákra, és mostanra már a hatóságok is lépéseket tettek az ügy kivizsgálása érdekében. A lista pedig bőven folytatható lenne.

Az előző évtizedben mások voltak az eszközök, mostanra jutottunk el oda, hogy már törvénnyel mennek neki a szabad nyilvánosságnak.

Ez nem csupán a "külföldi" hatásokról szól, hanem arról, hogy védd meg magad a negatív véleményektől.

Ez a tét. Ezért fontos, hogy velünk maradj, és támogasd a munkánkat előfizetéssel vagy támogatással. Megmutatjuk a hatalom valódi arcát - mondtuk az elmúlt években sokszor, ez pedig azt is jelenti, hogy az összevissza beszéléssel gerjesztett zajjal szemben világosan beszélünk.