Békés Márton: Nincs elképzelésünk arról, mekkora szerencse ér minket Orbán vezetésével.

A Nemzeti maximum - Békés Márton új könyve - konzervatív-szuverenista szemszögből megfogalmazott javaslat, amely a 2020-as évek polgári-nemzeti erői számára vázol fel legalább 2030-ig érvényes stratégiát. A szerző szerint a Tisza Párt szemérmetlenül másolja a Fidesz koreográfiáját, és úgy fogalmaz, mindenki jobb Fidesz akar lenni, de csak az eredeti az igazi.

Idén tavasszal látott napvilágot Békés Márton történész-politológus legújabb műve, a "Nemzeti maximum", amely a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kiadásában jelent meg. A könyv középpontjában a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) politikai jellegének alapos elemzése áll. Békés érvelése szerint a Fidesz-KDNP kormányzásának tizenötödik évében már határozottan Orbán-korszakról beszélhetünk. Az író, aki a Schmidt Mária által vezetett XXI. Század Intézet igazgatója és a Kommentár című folyóirat főszerkesztője, úgy véli, hogy 2010-ben nem csupán egy új kormány lépett színre, hanem egy mélyreható politikai átalakulás kezdődött, amely sajátos ideológiai és társadalmi jellemzőkkel bír.

A kötet átfogó elemzési keretet nyújt a NER történeti gyökereinek, eszmei alapjainak és működésének megértéséhez. Részletesen vizsgálja az Orbán-korszak politikai struktúráját és belső logikáját, valamint feltárja a politika, kultúra és társadalom közötti összefüggéseket. Különös hangsúlyt kapnak azok a kihívások is, amelyek a jelenlegi politikai rendszerrel szemben merülnek fel.

A szerző értelmezésében a NER olyan politikai konstrukció, amely sem a klasszikus liberális demokráciákkal, sem a tekintélyelvű rendszerekkel nem azonosítható. A "nemzeti maximum" fogalma mögött egy olyan társadalmi konszenzus keresése áll, amely képes közös nevezőre hozni a nemzeti közösség meghatározó értékeit. Ezt pragmatikus és cselekvéselvű politikai gyakorlattal igyekszik megvalósítani, a nemzeti érdekek és az állami szuverenitás érvényesítésére koncentrálva.

A kormányzati körökben Békés Mártont a magyar konzervatív-szuverenista gondolkodás egyik kiemelkedő alakjaként ismerik el. Munkásságának fókuszában a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szellemi alapjainak megteremtése áll, amely mellett a jobboldali dominancia elméleti kereteinek kidolgozása, valamint a liberális hegemóniával szembeni alternatív eszmék megfogalmazása is szerepet kap. Elméleti megközelítéseit olyan jelentős gondolkodók befolyásolták, mint Carl Schmitt, akinek politikai fogalmakkal és szuverenitással kapcsolatos tézisei meghatározóak, továbbá Antonio Gramsci marxista hegemónia-elmélete, amelyet Békés sajátos módon jobboldali célok, különösen a kulturális térnyerés és az értékformálás érdekében alkalmaz.

Kulcsfogalmai közé tartozik a Gramsci nyomán értelmezett jobboldali hegemónia (az értékek, a nyelv és a kulturális normák uralása), a kultúrharc mint intézményépítő szellemi küzdelem, valamint a szuverenizmus, amely a nemzetállami önrendelkezést helyezi mindenek fölé. Emellett hangsúlyos a cselekvéselvű, pragmatikus és eredményorientált politika eszménye.

Baloldali és liberális kritikusai gyakran azzal vádolják Békést, hogy elemzései túlságosan elfogultak és önigazolóak a hatalomgyakorlás szempontjából. Véleményük szerint nem fordít elegendő figyelmet a jogállamiságot érintő problémákra, a fékek és ellensúlyok rendszerének fokozatos leépülésére, valamint a kormányzati központosítás potenciális veszélyeire. Emellett aggasztja őket, hogy a gazdasági elit kialakulása egy szűk, politikailag kivételezett csoport érdekeinek mentén zajlik.

Békés Márton új könyvével kapcsolatban, amelyen a 2020-as évek első felében dolgozott, az Indexnek kifejtette, hogy a Kulturális hadviselés (2020) és a Nemzeti blokk (2022 eleje) megjelenése után elérkezettnek érezte az időt arra, hogy átfogó képet nyújtson arról, miként kapcsolódik egymáshoz az előző művében bemutatott kulturális befolyás és az utóbbiban tárgyalt Nemzeti Együttműködés Rendszere.

A "nemzeti maximum" fogalma kapcsán a történész-politológus kifejtette, hogy a rendszerváltozás idején elegendő volt a nemzeti minimum megfogalmazása, ami lényegében azt jelentette, hogy közösen meghatároztuk, mit nem kívánunk. Most, három és fél évtizeddel később, és tizenöt évnyi tapasztalattal az új rendszer keretein belül, itt az ideje, hogy világosan megfogalmazzuk, miben tud a társadalom túlnyomó része közös nevezőre jutni.

A nemzeti maximum fogalma valójában a lehetőségek legszélesebb skáláján megvalósuló társadalmi egyetértés szimbolikus kifejezése. E mögött olyan történelmi mintázatok húzódnak, amelyek ma is érvényesek: például a több cikluson átívelő, erős mandátummal rendelkező nemzeti kormányzópárt jelenléte, valamint egy kiemelkedő államférfi központi szerepe. Emellett a fennálló politikai rendszer támogatói - akár aktívan, akár passzívan - viszonylag stabil számának megléte is hozzájárul ehhez a konszenzusképző folyamathoz. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a domináns politikai erő mellett kulturális hegemónia is megvalósuljon – ez a következő elengedhetetlen lépés. Ennek megvalósítása természeténél fogva csak olyan légkörben lehetséges, amely barátságos, befogadó és a közös megegyezésre épít.

- így fejezte ki magát Békés Márton.

A Nemzeti maximum lényegét alapvetően a rendszer belső logikájából közelítjük meg, nem pedig külső nézőpontok alapján. E felvetésünkre a történész-politológus válasza az volt, hogy míg sokan kívülről próbálják értelmezni a helyzetet, a belső lényegét mégsem tudják megragadni. Ennek oka, hogy elismerésre lenne szükségük: meg kellene tapasztalniuk, hogy a NER nem csupán egy különleges eset, hanem a norma Magyarországon. Hiszen a rendszerváltoztatás óta eltelt közel harmincöt év legjelentősebb politikai vívmányáról van szó, amely a legjobb magyar történetpolitikai hagyományokat – Mátyás királytól kezdve a Tiszákon át Bethlen Istvánig – folytatja.

Békés kifejezte ambivalens érzéseit a hazai Scruton-reneszánsz iránt, amelynek fő támogatója a kormányzathoz köthető Mathias Corvinus Collegium, élén Orbán Balázzsal, a miniszterelnök politikai igazgatójával. Megjegyezte: "Nem Angliában élünk, a Temze partján, hanem Magyarországon, a Kárpát-medencében." Ugyanakkor, ha van egy fontos tanulság, amit a magyar konzervatívok Scrutontól meríthetnek, az az, hogy törekedjenek arra, hogy legalább olyan mértékben képviseljék a magyar értékeket, mint ahogyan ő képviselte az angol konzervativizmust.

Az Index kérdésére, hogy mennyire tartja a magyarországi jobboldali rendszert exportálhatónak, Békés Márton úgy válaszolt: természetesen sem a magyar politikai rendszert, sem más országokét nem lehet tökéletesen átültetni egy idegen környezetbe. A NER ugyanis sajátosan magyar jelenség - a hazai történelemből és belpolitikai kontextusból következő szisztéma -, amelynek megismételhetetlen emberi összetevői is vannak.

Békés véleménye szerint léteznek olyan általánosítható jellemzők, amelyek más rendszerekben is alkalmazhatóak: "Gondoljunk csak a többségi demokrácia, a nemzeti szuverenitás, vagy a munka- és családcentrikus társadalmi rend alapelveire. Ez olyan, mint a katolicizmus, amely különböző formákban – legyen az magyar, lengyel, olasz vagy székely – létezik, mégis közös univerzális hittételeken nyugszik. Így tehát van egy sajátos magyar modell, amelyből tanulni érdemes, de másolni nem lehet."

A rendszer bírálói gyakran hangsúlyozzák, hogy a NER túlságosan központosított, és Orbán Viktor személye köré épül. Békés ezzel kapcsolatosan most így nyilatkozott: Orbán esetében egy jelentős változás történt. Harminchat évvel ezelőtt lépett a politikai színpadra, részt vett a rendszerváltásban, majd az ezredforduló környékén Magyarország miniszterelnöke lett, végül - nyolc évnyi ellenzéki szereplés után - ő lett a rendszer megteremtője.

Mára egyedülálló államférfi lett, aki először Magyarországon, majd a Kárpát-medencében, Közép-Európában, később pedig egész Európában, sőt a nyugati világban is jelentős hatással bírt. Mostanra pedig globális szinten is kiemelkedő politikai alakítónak számít.

- nyilatkozta a történész-politológus. Véleménye szerint a magyar miniszterelnök körül még az ellenfelei is viszonyulnak egymáshoz, ráadásul "szemmagasságban" folytat párbeszédet más politikai vezetőkkel, legyen szó Washingtontól Párizson át Pekingig.

Senki sem vonja kétségbe, még a másik oldalon sem, hogy politikai szempontból Orbán-korszakban élünk. Véleményem szerint ez csupán a kezdetét jelenti egy sokkal tágabb, mélyebb és hosszabb időszaknak, amelyet nemzeti korszaknak hívok. Ez az időszak várhatóan meghatározó lesz az egész évszázad első felére nézve.

- Ezt gondolta Békés Márton.

A Nemzeti maximumban hangsúlyos szerepet kap a kultúrharc és az értékrendek küzdelme. Az Index kérdésére, hogy melyek jelenleg a legfontosabb szellemi konfliktuszónák a magyar közéletben, a történész-politológus úgy válaszolt: a balliberális elit folytat kultúrharcot a nemzeti törekvések ellen, mivel képtelen megemészteni, hogy a Fidesz-KDNP immár a negyedik ciklusát tölti hatalomban. Ez pedig azzal jár, hogy 2010 óta az Orbán-kormányoknak "minden oka, joga és felhatalmazása megvan" kultúrpolitikájuk keresztülvitelére.

Költői kérdést fogalmazok meg: aki négyszer egymás után kétharmados parlamenti felhatalmazást nyer, milyen mértékben részesül a kultúra áldásaiból? Klebelsberg szavaival élve, a "kultúrpolitika hosszúlejáratú váltó", és a kultúra, valamint a hatalom, illetve a szellem és a politika közötti viszony sem egyszerűen cserélhető fel. Ez azt sugallja, hogy az állam először is helyreállította a posztkommunista-liberális tandem által megkérdőjelezett versenyfeltételeket, majd finanszírozási és intézményi reformokat hajtott végre. Azonban a kulturális termékek megalkotása már nem csupán az állam dolga, hanem az alkotókra hárul ez a felelősség.

- fejtegette Békés.

Szerinte a túloldalról érkező kultúrharcos megnyilvánulások sajnos nem a gondolatok és alkotások érdemi vitájára irányulnak; inkább csak terméketlen módon bírálják azokat. A történész-politológus véleménye szerint a konfliktus forrása ott rejlik, ahol az állami önrendelkezés, a társadalmi reprodukció és a nemzeti identitás védelme ütközik a támadásokkal.

"Azt hiszem, hogy be kell vezetni a kulturális szuverenitás fogalmát, amely az állam kulturális egyediségének és egységének integritását jelenti. Le kell szögezni, hogy a kultúra elsődleges stratégiai terület" - emelte ki Békés.

A Nemzeti maximum nem csupán politikatudományi munka, hanem lényegében ideológiai ajánlat a következő évtizedekre. A történész-politológus szerint könyve olvasható politikai és történeti összegzésként, ugyanakkor javaslatként is, amely a hozzá vezető eszközrendszer számbavételével legalább 2030-ig érvényes stratégiát vázol fel a 2020-as évek polgári-nemzeti erői számára - elsősorban a kultúrpolitika területén, legyen szó az állami vagy a civil szféráról.

Békés kiemelte, hogy az ezredfordulón megfogalmazott "polgári Magyarország" egy kormányzati program keretein belül valósult meg, míg a 2010 óta fennálló "nemzeti együttműködés" egy új politikai és társadalmi struktúrát tükröz. Az évtized második felében azonban szükség lehet arra, hogy egy új, a korszak kihívásaira reagáló, átfogó és konszenzusra épülő üzenetet fogalmazzunk meg. Ezt a koncepciót nevezi Békés nemzeti maximumnak, ami rávilágít arra, hogy a három említett fogalom szoros kapcsolatban áll egymással és egymásra épülve formálja a jövőt.

A könyvében Békés kifejtette, hogy a jelenlegi politikai rendszer alapját legitimáció övezi. Elvei és értékei a mindennapi életben is megjelennek, és éppen most formálódik az a kulturális konszenzus, amely a rendszer történelmi kereteit megerősíti. Ugyanakkor a nemzeti identitás megőrzése nem csupán politikai feladat, hanem kulturális kihívás is, mivel szükség van nemcsak politikai erőre, hanem olyan anyagi és szellemi vonzerőre is, amely képes széleskörű egyetértést kialakítani.

Kíváncsi lettünk arra, hogy a jelenlegi éles politikai harcok idején, amikor a közvélemény-kutatások egy megosztott társadalom képét festik elénk, a rendszerellenes megmozdulások egyre inkább felerősödnek, és a kultúrában is egyre több kritikát hallani - vajon mindez nem azt mutatja, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere egyre távolodik a nemzeti összefogás eszményétől? Békés más véleményen van: ő éppen ellenkező tendenciákat észlel.

A régi baloldali ellenzék vezetője tizenkilenc évnyi várakozás után végre hátat fordított a politizálásnak. Ezzel párhuzamosan egy új, sokszínű, de mégis egy irányba terelt ellenzéki formáció jelent meg, amely leginkább a dualizmuskori "habarékpárt" hasonlóságát idézi. Ennek az új formációnak a vezetője egy volt fideszes igazságügyi miniszter exférje, aki méltatlankodva vette tudomásul, hogy nem kapott mellé még egy felügyelőbizottsági posztot a meglévő helyekhez. Politikai tevékenységei - mint az évértékelő beszéde, a Nemzet Hangja rendezvény, a Tisza Szigetek eseményei, valamint a különböző felvonulások és a színpad előtt osztogatott zászlók - nyíltan a Fidesz jól bevált koreográfiáját másolják.

Békés Márton kifejtette, hogy Magyar Péter a politikai ellenzékhez képest sikeresebb a korábbi vezetésnél. Szerinte ennek oka, hogy Magyar Péter alaposan ellesett mindent a Fidesztől, míg a korábbi politikai szereplők nem voltak hajlandóak hasonló lépéseket tenni.

Számos olyan téma létezik, amely már ma is széles körű társadalmi támogatottságnak örvend, és ezek mindegyike a Fidesz politikai irányvonalának köszönheti népszerűségét. Íme néhány példa: az '56-os események legitimációja, a határon túli magyarok kettős állampolgársága, a stratégiai infrastruktúra nemzeti kézbe vétele, a rezsicsökkentés, a családi adókedvezmények, a teljes foglalkoztatottság elérése, a gyermekvédelem, valamint Trianon emlékezetpolitikai megközelítése. Mindenki arra törekszik, hogy a Fidesz szellemiségét tükrözze, de az igazi Fidesz csak egy van.

- nyilatkozott a történelem és politika szakértője.

Békés Márton fogalomtárának egyik jelentős aspektusa a "magabíró Magyarország" koncepciója, amelyről már korábban is esett szó egy másik Index cikk keretében. A nemzeti maximum és a magabíró Magyarország együttese olyan politikai egyensúlyt teremt, amely célul tűzi ki a stabil kormányzás megvalósítását, miközben hangsúlyozza a geopolitikai szuverenitás fontosságát is.

A kérdésre, hogy vajon szükséges-e politikai pártállás ahhoz, hogy megértsük a fenti jelenségeket, vagy csupán politikai-ideológiai keretekről van szó, a történész-politológus alaposan kifejtette véleményét. Kiemelte, hogy a "magabíró Magyarország" egy rendkívül szép és régóta használt kifejezés, amely a 19. századi magyar gondolkodásra utal. Említést érdemel Széchenyi 1848-ban íródott, kéziratban maradt újságcikke is, amelyben a "saját tengelye körül forgó Magyarország" eszméjét fogalmazza meg. Ez az elképzelés azt sugallja, hogy Magyarország, bár egy összetett univerzumban létezik más "bolygók" mellett, mégis képes saját magának rendet teremteni és irányt mutatni a saját sorsában.

Az Európai Unió huszonhét tagállamának felét jelenleg koalíciós kormányok irányítják, míg négy országban kisebbségi kormányok működnek, és három helyen ügyvezető kabinetek vannak hatalmon. Mindössze három országban található olyan helyzet, ahol egyetlen párt bír a parlamenti mandátumok többségével, ezek közül pedig Magyarország áll a középpontban, hiszen itt négy ciklus óta egy kétharmados többségű, domináns párt formálja a kormányzati struktúrát. Békés kiemelte, hogy az ország szuverenitásának megőrzéséhez elengedhetetlen a kormányzati stabilitás, amely viszont valódi szuverenitás nélkül elképzelhetetlen.

A történész-politológus véleménye szerint a jövőnk szempontjából kulcsfontosságú, hogy olyan politikai vezető irányítsa az országot, aki nemcsak távlatos gondolkodású, hanem aktívan cselekszik és világos koncepcióval rendelkezik. "Nem is sejtjük, milyen óriási szerencsénk van Orbánnal" - fogalmazott.