Az állami források elköltése felfokozott tempóra kapcsolt, miközben a kormány kulcsfontosságú céljait látszik elveszíteni.

A szakértők körében mostanra világossá vált, hogy a kormány nemcsak az idei költségvetési hiánycélt fogja elmulasztani, hanem valószínűleg a jövő évi célkitűzéseket is. A 2026-os parlamenti választások közeledtével a költségvetési politika egyre inkább a gazdasági növekedés ösztönzésére összpontosít. Egyes előrejelzések szerint a deficit jövőre még tovább nőhet, túllépve az idei, máris elmaradt hiánycélt.

Alig fogadták el a jövő évi költségvetést, már minden, a magyar gazdaság helyzetét és kilátásait közelről követő szakértő azt várta és várja, hogy a kormány mikor teszi közzé frissített idei makrogazdasági prognózisát. A jelenlegi 2,5%-os GDP-növekedési előrejelzés a 2025-ös évre ugyanis már messze optimistának mondható.

Az elemzők többsége 1% körüli növekedést tart reálisnak az idei évre, míg a jegybank a júniusban publikált inflációs jelentésében 0,8%-ot GDP-bővülést jelzett előre. A tovább romló idei GDP-növekedésnek több kellemetlen következménye is lehet:

Ebből a nézőpontból nézve figyelemre méltó, de nem váratlan esemény történt, amikor az NGM csütörtökön bejelentette, hogy a jövő évi költségvetésben a Védelmi tartaléknak szánt kiadási sort átnevezik Gazdaságfejlesztési keretre. Ezen a kiadási téren keresztül a kormány 2026-ban többletkiadásokat tervez. A minisztérium nyíltan kifejtette, hogy "a gazdaság fejlődése érdekében kihasználják az így keletkező mozgásteret". Nyugalmat sugallva azonban hangsúlyozták, hogy "a kormány továbbra is elkötelezett az államadósság és a költségvetési hiány csökkentése iránt".

Az egyik eszköze megvan tehát a költekezésre a kormány számára, és közben politikai oldalról a fiskális lazítás szándéka sem meglepő. Egyre közelednek ugyanis a 2026-os parlamenti válaszások, és a legújabb mérések szerint a kormánypártok stabilan hátrányban vannak a legnagyobb ellenzéki erővel szemben. A lakosság körében tapasztalható kormányzati népszerűség javításának pedig bevett eszköze a szavazók jólétének közvetlen növelése (lásd: 2022-es szja-visszatérítés), a kormány aktívan tevékenykedik is ezen a téren, és hoz olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyek a költségvetésbe nem voltak betervezve:

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy léteznek olyan intézkedések, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a lakosság, illetve a választók jólétének érzéséhez, viszont ezek költségeit nem az állam viseli, így azok nem terhelik az államkasszát. Ilyenek például az élelmiszerkereskedelemben, gyógyszertárakban és piperecikkek esetében alkalmazott árrésstopok, valamint az önkéntes árcsökkentések, amelyek a telekommunikációs és banki szolgáltatások díjainál figyelhetők meg.

Mindezek alapján kijelenthető:

A kormány már elindította a választási ígéretek osztogatását, és valószínű, hogy ennek a folyamatnak még korántsem értünk a végére.

Nem meglepő módon tehát a fiskális fegyelem ezúttal is alulmaradt a növekedés támogatásával kapcsolatos kényszerrel szemben.

Nem meglepő, hogy a nagyobb költekezési hajlandóság különleges finanszírozási igényeket teremt az állam számára, amit a kormány legutóbb devizakötvények kibocsátásával próbált megoldani.

Zsiday Viktor portfóliómenedzser már régóta hangoztatja ezt a véleményt, és a Portfolio is több alkalommal foglalkozott ezzel a potenciális forgatókönyvvel.

A fiskális fegyelem alulmaradását (valamint a romló makrokörnyezet hatását) már korábban elkezdték beárazni előrejelzéseikbe a hazai elezők.

A múlt heti írásunkban részletesen bemutattuk az ING Bank és a Raiffeisen Bank közgazdászainak friss elemzéseit. Ezek a szakértői megállapítások kiemelkedő fontossággal bírnak a költségvetés terén, és a legfontosabb üzenetük a következő:

Az MNB egyre inkább elismeri, hogy a kormány esetleg nem éri el az idei hiánycélját, sőt, a következő évre vonatkozó célok is veszélyben lehetnek. A 2025-re kitűzött 3,7%-os hiánycélval szemben a jegybank 4,1-4,4%-os deficitet valószínűsít. Ráadásul 2026-ra a 3,7%-os deficitcél helyett akár 4%-os költségvetési hiány is előfordulhat.

Ebbe a sorba illeszkedik bele az OTP elemzőinek múlt héten megjelent költségvetési jelentése, amit az első negyedéves kormányzati szektor adatok publikálása után adtak ki. Az elemzők azzal kezdik költségvetési helyzetértékelésüket, hogy a kormány a kedvezőtlen makrogazdasági körülmények ellenére a sok éven át 7-8% közelében lévő hiányt 2024-ben 4,9%-ra csökkentette. Az egész régióban addig magasnak számító magyar hiányszint átlagos mértékűre csökkent. Idén viszont szerintük fennáll a lehetősége annak, hogy 4,8% körül lesz a GDP-arányos deficit, emellett szerintük is negatív kockázatot jelent az egyenlegre nézve a további fiskális lazítás a parlamenti választások előtt.

A bank elemzői úgy vélik, hogy az idei költségvetési egyenleg javulásához jelentős mértékben hozzájárulhat az áfabevételek kedvező alakulása. A legfrissebb adatok szerint, miután két év stagnálás után, most növekedésnek indult ez a fontos adóbevételi forrás. A várható fogyasztásbővülés, valamint a választások előtt esedékes költségvetési intézkedések is segíthetnek a trend fenntartásában. Továbbá, érdemes megemlíteni az állami vállalatok, mint például az MVM és a Budapest Airport, osztalékbefizetéseinek pozitív hatását is, amelyek szintén hozzájárulhatnak a költségvetés stabilizálásához.

Ha a gazdaságpolitika nem változik, az OTP elemzői előrejelzése szerint a költségvetés hiánya jövőre 5,2%-ra emelkedik, amennyiben nem történnek újabb intézkedések.

A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a túlzott deficit eljárás új szabályainak bevezetésével a kormányra nehezedő nyomás a költségvetés kiigazítására csökkent. Mostantól a csökkenő adósságráta vált a kormányzat fő korlátjává, miközben a jegybank elemzőinek legfrissebb prognózisa szerint a magyar államadósság a GDP arányában várhatóan emelkedni fog idén.

Átfogóan megfogalmazható, hogy a következő hónapokban várhatóan sorra érkeznek majd azok a bejelentések, amelyek a fiskális fegyelem lazulását tükrözik (feltéve, hogy a nemzetközi környezet és a piaci finanszírozás ezt lehetővé teszi). Ezen megállapítás mára az elemzők és hitelminősítők általános várakozásává vált. Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy ez a megközelítés kockázatok nélkül való. Egyrészt, már most is érezhető ennek a választásnak az ára: a tartósan eladósodott ország, amelynek rehabilitációs tervei nem mindig megbízhatóak, nem kapja meg a szükséges forrásokat olcsón; a hozzáférés nehezebb, és másokhoz képest felárat kénytelen fizetni. Az adósságszolgálati terhek jelentősek, és elvonják a forrásokat más fontos kiadási területektől, ezáltal korlátozva a gazdasági növekedés lehetőségeit. Másrészt, előfordulhat olyan nemzetközi helyzet is, amikor a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés korlátozottabbá válik, vagy akár teljesen elzáródik, ami különösen megnehezíti a deficitfüggő országok helyzetét.

Valójában már egy évvel ezelőtti podcast beszélgetésünk során is utaltunk ezekre a folyamatokra, amelyek mostanra megvalósulni látszanak.