Az orvosok Rolandot a lustaság álcájába burkolózott fiúnak vélték, de a valóság sokkal megrázóbb titkokat rejtett.

Gyermekkorában egyszerű lustaságnak hitték betegségét az orvosok

„Csak lusta ez a gyerek, ezért nem jár még” – így vélekedtek az orvosok, amikor Rolandot, a Sarkadon élő kisfiút édesanyja elvitte egy kivizsgálásra, hogy kiderüljön, miért nem kezdett még el totyogni. A gyerek akkor talán másfél éves volt, és a doktorok elvégezték a szokásos vizsgálatokat. A reflexek rendben voltak, a gumikalapács ütésére a lába is reagált, de felállni egyáltalán nem akart. Az 1980-as évek elején jártak, és a betegségről, ami Rolandot gyötörte, még alig tudtak valamit. A diagnózis sokáig váratott magára, miközben a szülők szívében egyre nőtt a bizonytalanság.

Még egy-két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy véglegessé váljon a diagnózis: izomsorvadásban szenved.

- Két-három éves koromban kezdtek gyanakodni, hogy valami nagyon nem stimmel velem - mesélte Roland, aki valójában inkább édesanyja emlékeit idézte fel. - Akkoriban ez a betegség még rendkívül ritkának számított, és az orvosok sem tudtak róla sokat. Azt mondták, hogy a hetedik születésnapomon már nem fogom tudni elfújni a gyertyákat a tortámon, később pedig azt is, hogy nem érem meg a tizenhatodik évemet - folytatta a már negyvenötödik életévét taposó férfi. - Talán azt mondhatom, hogy szerencsém van, hiszen a betegség csak a végtagjaimat érinti, a létfontosságú szerveim érintetlenek maradtak. De ez azt is jelenti, hogy a végtagjaimat gyakorlatilag már egyedül nem tudom megmozdítani, annyira gyenge vagyok, hogy még egy csecsemő ereje sem lenne elegendő ahhoz, hogy cselekedjek.

Roland a négy fal közt éli a mindennapjait, ha nagy ritkán kimozdul a lakásból, azt egy speciális ágyban teszi. Kreativitására jellemző, a szerkezetet ő maga tervezte: egy motoros kerekes széket alakított át papíron, a kivitelezés az öccsére hárult. Ő volt az, aki hegesztett, vágott, vasakat hajlított, hogy elkészüljön az ágy, amivel Roland fekvő helyzetben ugyan, de mégis helyet tud változtatni. Nagy távolságokat persze így sem lehet megtenni, ezért most összefogás szerveződött, hogy meg tudjanak vásárolni egy speciális autót, amibe ágyastól belefér, így akár másik városba is elutazhat.

- Persze, tudok én is autóba ülni, de mindig szükségem van valakire, aki beültet egy rendes járműbe. A gond az, hogy már nem sokan maradtak körülöttem, akik ezt el tudnák végezni. A barátaim és a rokonaim eltűntek, csak a testvérem az, aki még segíthet, de az ő dereka sem bírja már a terhelést. Hiába vagyok csupán ötven kiló, ez a mozdulat még így is meglehetősen nehéz - mondta Roland, hangjában egy cseppnyi keserűséggel.

Az autó, amelyet kiszemelt – és amit a jelenlegi tulajdonos nyár végéig megőriz neki – 3,3 millió forintos áron érhető el. Az összeg felét már sikerült összegyűjtenie, de most azért izgul, hogy a másik felét is időben elő tudja teremteni, hiszen egy ilyen jármű valóban új horizontokat nyithat meg számára.