Az Európai Bizottság hivatalosan is jelezte, hogy a magyar gazdasági helyzet jelentős torzulásokkal küzd, ami komoly kockázatot jelent a jövőbeli növekedés szempontjából.

A kormány eddig elmaradt az uniós támogatási pályázatok kiírásával, pedig az Európai Bizottság már 2023 végén zöld utat adott. Hamarosan azonban egy határidő lejárta miatt jelentős pályázati dömping vár ránk, amelyre mind a kis- és középvállalkozások, mind a nagyobb cégek jelentkezhetnek. Az esemény részleteit június 12-én ismertetjük, ne hagyja ki!

Az Európai Bizottság legújabb jelentése rávilágít, hogy a magyar gazdasági környezet jelentős torzulásokon ment keresztül. A jelentés hangsúlyozza, hogy a vállalkozásokra kivetett szektorális különadók, a váratlanul bevezetett árszabályozások, valamint a piaci belépési nehézségek komoly akadályokat jelentenek az új befektetések és az innováció előmozdítása szempontjából.

A dokumentum hivatkozik a 2024-es felmérésre, amelyet az Európai Beruházási Bank (EBB) készített, ezzel is megerősítve a bemutatott állításokat:

emellett az energiaárak és a munkaerőhiány mellett a "jövő bizonytalansága" a leggyakrabban említett gátja a fejlesztési döntéseknek.

A brüsszeli elemzés rámutat arra, hogy a szabályozói környezet bizonytalansága nem csupán az új beruházásokra gyakorol kedvezőtlen hatást, hanem a verseny dinamikáját is aláássa. A bizottság által végzett értékelés különféle példákat említ: az egyes iparágakat érintő adók (például a cementgyártás, a biztosítások és a gyógyszeripar), a piacra lépési korlátozások (különösen a 400 négyzetméternél nagyobb üzletek esetében), valamint az árszabályozás alkalmazása az agrártermékeknél mind arra utalnak, hogy az üzleti környezet nem semleges. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan szereplők, akik kedvezőbb helyzetben vannak, míg mások hátrányosabb helyzetbe kerülnek.

Fontos megjegyezni, hogy sok esetben ezek a szabályozások nem állnak összhangban az EU által meghatározott normákkal. Erre példa a Spar ügyében 2024 szeptemberében hozott uniós bírósági döntés, amely kimondta, hogy az élelmiszerek árplafonja mellett alkalmazott készlettartási szabályok ellentétesek az uniós joggal. A Bizottság véleménye szerint az ilyen jellegű intézkedések csökkenthetik a külföldi befektetők érdeklődését, különösen a kiskereskedelmi szektorban.

A piac torzulásai nem csupán a szabályozások területén jelentkeznek, hanem a tulajdonosi struktúrákban is. A jelentés hangsúlyozza, hogy az állami és a "kormánybarát" érdekeltségek növekvő befolyása a bankszektorban, a közszolgáltatások terén és a médiában tovább csökkenti a verseny élénkségét. Ráadásul a kormány által az összeolvadások versenyfelügyeleti vizsgálat alól való mentesítése egyre több olyan piaci tranzakciót tesz lehetővé, amelyek hatásai nehezen mérhetők fel.

Ahogy a Portfolio több alkalommal is beszámolt róla, a magas vállalatfelszámolási arányt a Bizottság kockázatos jelenségnek tekinti. Az alacsony üzletindítási és túlélési mutatók, valamint a csődeljárások számának háromszoros növekedése 2024-ben az EU-s színtéren is figyelemre méltóan kiugró értékeket mutatott.

A magyar gazdaság kettős szerkezete az innovációs ökoszisztémán belül is meglátszik az uniós elemzés szerint:

Az innovációs teljesítmény alapvetően néhány jelentős, főként külföldi gyártócégekhez kapcsolódik, míg a hazai kis- és középvállalkozások zöme nem vesz részt innovációs tevékenységekben, és sok esetben nem is érzik ennek fontosságát.

Kiemelik, hogy a GDP-arányos K+F kiadások 2023-ban 1,38%-on álltak, míg az uniós átlag 2,24% volt. Ennél is riasztóbb az állami R&D ráfordítás: 0,37%, ami nemcsak az EU-átlagtól (0,7) marad el, hanem a régió többi országáétól is (például Csehország: 0,63%; Szlovénia: 0,64%).

A problémát abban látják Brüsszelben, hogy az alacsony közfinanszírozás visszaveti a tudományos teljesítményt is.

A közpénzből támogatott kutatások alacsony szintje érzékelhetően kedvezőtlen hatással van a tudományos teljesítmények nemzetközi elismertségére is. A magyar kutatók által publikált munkák mindössze 5,9%-a található meg a világ leggyakrabban hivatkozott, legmagasabb presztízsű 10%-os szegmensében, míg az uniós átlag 9,6%-ot mutat - derül ki a Bizottság elemzéséből.

A brüsszeli elemzések rámutatnak arra, hogy a problémák gyökere nem csupán a pénzügyi források hiányosságában rejlik, hanem az instabil intézményi keretekben is. A kutatóintézetek folyamatos átalakulása, a megbízható teljesítményértékelések hiánya, valamint a kutatói bérek alacsony szintje mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kutatói pálya elveszítse vonzerejét.

A 2024-es év különös figyelmet érdemel, hiszen a HUN-REN, a korábbi MTA-kutatóhálózatból kialakult kutatóintézeti rendszer, saját értékelést készít a működő intézmények teljesítményéről. Ez a lépés kulcsfontosságú, mivel lehetőséget biztosít arra, hogy egy ország pontos képet kapjon arról, mennyire hatékonyan működik a közpénzből fenntartott tudományos hálózata. Az ilyen jellegű önértékelés segíthet a fejlődés irányainak meghatározásában és a tudományos munka minőségének javításában.

Brüsszel, valamint a hazai és nemzetközi kutatói közösség is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy sem az értékelési módszertan, sem pedig a konkrét eredmények nem kerültek nyilvánosságra. Ennek következtében senki nem tudja külső szemlélőként ellenőrizni az értékelés szempontjait, a különböző intézmények minősítésének alapját, és azt sem, hogy mindez milyen hatással van a finanszírozásra. Az uniós összegzés rámutat arra, hogy az átláthatóság hiánya aláássa a kutatás iránti bizalmat, és megnehezíti a jövőbeli tervezést, ami végső soron versenyképességi hátrányt eredményez.

A problémák között sorolják még fel, hogy a vállalati innovációs tevékenységek túlnyomó részét multinacionális cégek végzik, miközben a hazai vállalkozások többsége nem vesz részt a kutatás-fejlesztési értékláncban.

A legnagyobb vállalatok között csupán egyetlen magyar cég található az EU legnagyobb 800 kutatásra költő vállalatának listáján.

Bár a magyar állam sok pénzt ad a cégek kutatás-fejlesztési tevékenységére - GDP-arányosan az egyik legnagyobb összeget az EU-ban -, ennek ellenére a valódi innováció jelei, például az új szabadalmak száma, nemhogy nem nő, hanem inkább csökken. A szabadalmi bejelentések száma azt mutatja meg, hány új találmányt védenek le jogilag, tehát hány olyan ötlet születik, amit a cégek újdonságként hasznosítani is akarnak.

Magyarországon a szabadalmak száma mindössze 1,1 darab ezer milliárd forintnyi (vagy euróban számítva) gazdasági teljesítményre vetítve áll, míg az Európai Unió átlagos mutatója több mint háromszorosa, 3,2. Ez arra enged következtetni, hogy a jelentős mértékű támogatások ellenére hazánkban nem születik annyi valóban piacképes innováció, mint más európai országokban. Ez részben arra utal, hogy a támogatott kutatások jelentős része nem eredményez érdemi, hasznosítható találmányokat.

A digitális fejlődés és technológiai alkalmazkodás terén vegyes képet mutat a helyzet: míg az infrastruktúra szintje jelentős - az optikai szálas, más néven FTTP-hálózat lefedettsége 76,2%-os, az 5G-hálózat esetében pedig ez az arány már 83,7% -, addig a mesterséges intelligencia integrálása mindössze 7,4%-ot képvisel, ami jelentősen elmarad az uniós átlag (13,9%) mögött. Ráadásul a kis- és középvállalkozások digitális érettsége is alacsonyabb a kontinens átlagánál.

Az innovációs tőke egyik jelentős akadálya a humánerőforrás hiánya.

A Bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy a 25-34 éves fiatalok körében csupán 32,3%-nak van felsőfokú végzettsége. Ebből a körből a természettudományi és műszaki területen végzett, úgynevezett STEM-diplomások aránya meglehetősen alacsony, mindössze 8,4 ezrelék, míg az Európai Unió átlagában ez az arány 17,6%.

A lakosság csupán egyharmada gondolja úgy, hogy képes lenne saját vállalkozást létrehozni. Ez a helyzet nem csupán az oktatás politikai aspektusaira utal, hanem mélyen gyökerezik a kultúrában is.

A Bizottság megállapítása szerint nincs átfogó nemzeti stratégia a vállalkozói készségek oktatására, az ilyen képzés pedig szinte kizárólag pénzügyi ismeretekre korlátozódik az iskolai tantervekben.

A vállalati innovációt támogató ösztönzők értékelése és nyomon követése sajnos még nem nyerte el a megfelelő figyelmet. A Bizottság már 2016-ban felvetette, hogy a kutatás-fejlesztési támogatások rendszeres felülvizsgálatát nemzetközi sztenderdek mentén kellene végezni, azonban ez a kezdeményezés eddig nem valósult meg. E közben az újonnan alakult Nemzeti Innovációs Ügynökség (NIÜ) már elindította saját képzési programjait és tudásmegosztási projektjeit, ám a hatásuk jelenleg még nehezen számszerűsíthető.

A jelentés fő üzenete, hogy a vállalkozások számára kedvező környezet kialakításához nem csupán a digitális infrastruktúra fejlesztése és a közvetlen állami támogatások bőkezű nyújtása elegendő.

Kiszámítható jogszabályi háttér, széles társadalmi tudásbázis, nyílt piac és a politikai beavatkozástól mentes intézményrendszer nélkül a magyar gazdaság hosszú távon nem lesz képes elérni a fenntartható növekedést. A brüsszeli diagnózis tehát úgy foglalható össze, hogy a termelékenységi és innovációs kihívások nem egyszerű technikai problémák, hanem rendszerszintű reformokra lenne szükség.