Az Epstein-Barr vírus (EBV) egy rendkívül elterjedt vírus, amely a herpeszvírusok családjába tartozik. A vírus leggyakrabban fiatal felnőttek és serdülők körében okoz fertőzést, és a mononukleózis, vagyis a "csókbetegség" néven ismert állapot egyik fő oko

Az Epstein-Barr vírus, közismertebb nevén EBV, a herpeszvírusok családjának egyik legismertebb tagja, amely világszerte elterjedt. Szinte mindenki találkozik vele élete során, de csak azoknál okoz súlyosabb betegségeket, akiknek az immunrendszere nem tud megfelelően reagálni a fertőzésre. A vírus tehát sokak életét érinti, azonban a komoly problémák leginkább az immunrendszer gyengesége esetén jelentkeznek.

A fejlett országokban a lakosság nagy része megfertőződik az Epstein-Barr vírussal (EBV), ami a humán herpeszvírusok 4-es típusa, a felnőtt lakosság 90-95 százaléka vírushordozó. A csecsemők az anyai ellenanyag védelmének eltűnését követően válnak fogékonnyá a vírusra, ezt követően nagyon sok gyerek fertőződik EBV-vel.

Az esetek többségében az akut EBV-fertőzés nem okoz tüneteket, vagy megkülönböztethetetlen más, enyhe lefolyású, rövid ideig tartó egyéb gyermekkori betegségektől. Amikor az EBV-fertőzés felnőttkorban, vagy fiatal felnőttkorban következik be, akkor jellemzően erőteljesebb panaszokkal jár, az esetek 35-50 százalékában a mononucleosis infectiosa (mononukleózis) nevű betegséghez vezet, de az EBV-fertőzés összefüggésbe hozható daganatos betegségekkel és a sclerosis multiplex kialakulásával is.

Az Epstein-Barr vírus titokzatos módon, látens formában megmarad a fertőzött egyén B-limfocitáiban és manduláiban, és ez a rejtett állapot a páciens életének végéig fennáll. Időnként a vírus újra aktiválódik, gyakran az immunrendszer átmeneti gyengülése következtében, és ilyenkor a fertőzött személy nyálában is kimutatható. A reaktiválódás általában tünetmentes, azonban a vírus ekkor is fertőzőképes marad.

Az Epstein-Barr vírus (EBV) leggyakoribb átvitelének módja a fertőzött személy nyálával való közvetlen érintkezés. Éppen ezért a mononukleózist gyakran csókbetegségként emlegetik. Jellemzően a levegőn vagy vér útján történő terjedés nem jellemző erre a vírusra.

A vírus fertőzőképessége aktív állapotban van, ami magában foglalja a lappangási időszakot, a betegség megjelenését vagy akár a tünetmentes megfertőződést is. Ezen kívül a vírus reaktiválódása során is fennáll a fertőzés kockázata.

A vírus gyakori jelenléte az egészséges, tünetmentes hordozók nyálában azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésre speciális óvintézkedés vagy elkülönítés alkalmazására vonatkozó ajánlás. A lappangási idő még a betegség megjelenésekor is meglehetősen hosszú, 4-6 hétig terjedhet, és a tünetek csak ezt követően jelentkeznek. Érdemes megemlíteni, hogy sok egészséges egyén élethosszig képes hordozni a vírust, és időszakosan terjesztheti azt. Ezek a személyek alkotják a vírus emberről emberre történő terjedésének elsődleges forrását, ami miatt a vírus átadásának megakadályozása szinte lehetetlen feladat.

Az Epstein-Barr vírus által okozott fertőzéses megbetegedés a mononucleosis infectiosa (mononukleózis), ami elsősorban a kamaszokat és fiatal felnőtteket érinti. Tünetei a láz, a torokfájás, és a megnagyobbodott nyirokcsomók, valamint a nagyfokú gyengeség, fáradékonyság. Ez utóbbi sokszor az akut fázis lecsengése után még hetekig, sőt, hónapokig is fennállhat. Ezen túlmenően, sok esetben lép- és májmegnagyobbodás is jelentkezhet. Szívproblémák, vagy a központi idegrendszer érintettsége ritkán fordul elő. Nincs ismert összefüggés az aktív EBV-fertőzés és a terhesség alatti problémák, mint például a vetélés, koraszülés vagy születési rendellenességek között.

Ép immunrendszerrel rendelkezők esetében a mononucleosis infectiosa szinte sosem végzetes, ugyanakkor a gyógyulás elhúzódó a tünetek általában egy vagy két hónapon belül szűnnek meg. Az EBV-fertőzésnek és a mononucleosis infectiosának nincs kifejezett terápiája, a tünetek kezelésére van lehetőség. Nem létezik ellenszere, nincs lehetőség védőoltás útján történő megelőzésre.

A mononukleózis, más néven "csókkór", egy vírusos megbetegedés, amelyet leggyakrabban az Epstein-Barr vírus (EBV) okoz. Ez a betegség jellemzően fiatal felnőttek és serdülők körében terjed, és a fertőzött személyek nyálával, például csókolózás vagy közös étkezés során terjed. A mononukleózis tünetei közé tartozik a fáradtság, torokfájás, láz, megnagyobbodott nyirokcsomók és esetenként a máj megnagyobbodása is. A betegség lefolyása általában önkorlátozó, de a tünetek hetekig, sőt hónapokig is eltarthatnak. A diagnózis gyakran vérvizsgálatokkal történik, amelyek képesek kimutatni az EBV-antigének jelenlétét. A kezelés általában szupportív jellegű, ami azt jelenti, hogy a beteg pihenése, a hidratálás és a fájdalomcsillapítók alkalmazása javasolt a tünetek enyhítésére. Fontos, hogy a mononukleózis után a gyógyulás időszaka változó, és a betegeknek figyelniük kell az állapotukra, mivel a fizikai aktivitás túl korai megkezdése esetleg szövődményekhez vezethet, például lépmegnagyobbodáshoz. Összességében a mononukleózis egy viszonylag gyakori, de általában nem súlyos betegség, amelynek ismerete segíthet a megelőzésében és a kezelésében.

Tünetmentes esetekben a vírus jelenlétének igazolására nincs szükség, mivel a felnőtt lakosság jelentős része vírushordozó. A fertőzés kivizsgálása általában csak akkor történik meg, ha a beteg megbetegedés jeleit mutatja. A klinikai diagnózis a tünetekre alapozva történik, figyelembe véve a páciens életkorát, míg a diagnózis megerősítése érdekében laboratóriumi vizsgálatokra is szükség lehet.

Az Epstein-Barr vírus (EBV) által érintett egyének szerológiai vizsgálatai gyakran emelkedett fehérvérsejtszámot tükröznek, és egyre nagyobb arányban mutatnak rendellenes fehérvérsejteket. Az IgM és IgG antitestek szintjének elemzése lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a minta egy korábbi fertőzés, egy akut fertőzés vagy esetleg a vírus reaktivációjának nyomait hordozza-e. A vírus jelenlétének kimutatására különböző módszerek állnak rendelkezésre, például gyorstesztek és PCR-tesztek.

Érdemes megjegyezni, hogy a mononucleosis infectiosa tünetei általában nem tartanak tovább négy hónapnál. Ha viszont a panaszok hat hónapon túl is fennállnak, akkor krónikus aktív EBV-fertőzésről beszélünk. Ez a kórkép akár enyhe immunhiányos állapotban lévő betegeknél is megjelenhet.

Ezeknél a betegeknél a vírus nem lép be látens fázisba; a tünetek között folyamatosan megjelenik a hullámzó láz, a torokfájás, valamint a nyirokcsomók, a máj és a lép megnagyobbodása. Előfordulhatnak légzőszervi és emésztési zavarok is. A betegség egyik fő jellemzője a fokozott fáradékonyság, amely mögött a krónikus fáradtság szindróma (CFS) is állhat, és ezt az Epstein-Barr vírus (EBV) fertőzés okozhatja. A további orvosi vizsgálatok célja ilyenkor az, hogy kizárják más, krónikus betegségeket, amelyek szintén felelősek lehetnek a panaszokért.

Az Epstein-Barr vírus (EBV) fertőzöttség összefüggésbe hozható számos daganatos és autoimmun betegség gyakoribb megjelenésével. Különösen fokozott a kockázat azok számára, akiknek az immunrendszere valamilyen okból meggyengült, például krónikus betegségek vagy folyamatos reaktivációs események következtében. Ezzel szemben a tartósan látens vírushordozók esetében a magas rizikó nem jellemző.