Az éneklés és a tánc talán nem univerzális nyelvek, mert a kultúrák sokszínűsége és a helyi hagyományok gazdagsága mindenhol más formákat és jelentéseket ad nekik. Míg az éneklés és a tánc összekötheti az embereket, a stílusok, ritmusok és dallamok sokfél
Egy új tanulmány szerint az éneklés és a tánc nem univerzális és ösztönösen kódolt viselkedésformák. Amerikai antropológusok a dél-amerikai aché törzset vizsgálták 10 éven keresztül és kiderült, a népcsoport északi ága soha nem énekel vagy táncol a csecsemőknek. Más módszerekhez nyúlnak, ha meg akarják őket nyugtatni vagy vigasztalni. Eszerint a tánc és az ének nem egyetemes és ösztönös viselkedés lenne?
Manvir Singh, a Kaliforniai Egyetem antropológusa, valamint munkatársa, Kim Hill, az Arizonai Állami Egyetem szakértője, közösen végezték el azt a kutatást, amely a Current Biology című tudományos folyóiratban látott napvilágot.
Egy paraguayi törzs, az aché viselkedését tíz éven át figyelték meg, és ez idő alatt soha nem dokumentáltak csecsemőknek szóló dalokat vagy táncokat. Mintha a törzs tagjai nem ismernék ezeket a kifejezésformákat. Csak akkor adták elő énekeiket, amikor magányra vágytak. A nők jellemzően elhunyt szeretteikről emlékeztek meg dalban, míg a férfiak, akik gyakrabban énekeltek, leginkább a vadászat élményeit osztották meg.
Miért hiányoznak a bölcsődalok a törzs életéből? Singhék elmélete szerint ennek oka talán az, hogy a dalok feledésbe merültek, amikor a közösség létszáma drámaian csökkent, vagy amikor a tagok rezervátumokba kényszerültek. Hasonlóan eltűntek más kulturális szokások is, mint például a tűzgyújtás mestersége, a mágikus rituálék használata a vadászat során, valamint a többnejűség hagyománya.
Az éneklés mellett számos más eszközükkel is élnek a gyerekek megnyugtatására: gügyögnek, grimaszokat vágnak, és sokszor a nevetés varázsával próbálják elérni a kívánt hatást.
Érdekes megfigyelni, hogy a törzs déli ága ismeri a táncot és az éneklést, ami arra utalhat, hogy az északi rokonok is valaha gyakorolták ezeket a hagyományokat, ám idővel talán elfeledték őket. Akárhogy is alakul, a kutatások alapján egyértelműen megállapítható, hogy az altatódalok és a gyermekeknek szóló táncformák nem veleszületettek. Hasonlóan a mosolygáshoz, ezeket is minták alapján kell elsajátítani. Ez pedig arra világít rá, hogy a kulturális szokások átadása sokkal nagyobb szerepet játszhat a viselkedésformák megőrzésében, mint ahogy azt korábban feltételeztük.
