Amerika fáklyát gyújtott, és a jelek szerint a helyzet egyre inkább a háborús feszültség fokozódása felé tart.

Az Index megkeresésére ismét Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója osztotta meg gondolatait. Legutóbbi beszélgetésünk során arról esett szó, hogy Donald Trump nehéz helyzetbe kerülhet a Biden-adminisztráció döntései következtében. Ezen kívül arra is kitértünk, hogy milyen orosz reakciók várhatóak a kialakult helyzetre.

A kutató most arról beszélt lapunknak, hogy bízik benne, hogy elkerülhetjük a legrosszabb forgatókönyvet, nevezetesen azt, hogy a konfliktus tovább terjedjen.

Az orosz fél jelenlegi stratégiai helyzete kedvezőbbnek tűnik, a folyamatok iránya számukra előnyös, és még a nagy hatótávolságú rakéták sem tudják megváltoztatni ezt a dinamikát. Ezért nem áll érdekükben a feszültség fokozása. Ugyanakkor teljes mértékben kizárni nem lehet egy közvetlen konfliktust Oroszország és a NATO között, hiszen az orosz vezetés már számos, saját maguk által felállított vörös vonalat tűrt el. Előbb-utóbb elérkezhet az a kritikus pillanat, amikor úgy érzik, hogy nem maradt más lehetőségük, mint határozottabb lépéseket tenni.

- vélekedett Kosztur András, aki hangsúlyozta, hogy Oroszországban léteznek olyan emberek, akik hisznek abban az elméletben, miszerint egy erőteljes elrettentő csapás révén lehetne igazán megelőzni a helyzet eszkalációját.

"Ennek leghangosabb képviselője Szergej Karaganov befolyásos külpolitikai szakértő, aki úgy véli, egy atomcsapással - akár a NATO-államok területe ellen - lehetne felébreszteni a Nyugatot a háború valódi tétjével és kockázataival kapcsolatban, de Dmitrij Medvegyev volt elnök kijelentései is rendre hasonló irányba mutatnak. Persze, utóbbi esetében elképzelhető, csupán azt a feladatot bízták rá, hogy a Kreml rosszabbik arcát mutassa, amelyhez képest Putyin elnök egy tárgyalóképesebb és kiszámíthatóbb opció" - magyarázta a kutató.

2022 februárja előtt, amikor az orosz hadmozdulatok még csak a levegőben lógó fenyegetés formájában jelentkeztek, sokan hittek abban, hogy elkerülhető a háború, és figyelmen kívül hagyták az amerikai figyelmeztetéseket. "Miért más most a helyzet, amikor újra sokan figyelmeztetnek a súlyos következményekre?" – tettük fel a kérdést Kosztur Andrásnak.

A helyzet annyiban más, hogy a háború jelenleg már folyik, tehát orosz szempontból mondhatni már a megoldási folyamat zajlik, szemben 2022 elejével, amikor egy befagyott konfliktus sorsáról való döntés előtt álltunk. Az oroszok ráadásul azóta felmérték valós lehetőségeiket, és tisztában vannak azzal is, hogy az Egyesült Államok és a NATO nagyobb falat lehet, mint Ukrajna. Egy ilyen háborúhoz tehát más szövetségesekre is szükségük lehet, jelenleg azonban nem sok jel utal arra, hogy általános globális világháborús készülődés lenne. Az sem valószínű, hogy az amerikaiak preventív módon támadnának közvetlenül Oroszországra, erre ugyanis vélhetően kedvezőbb helyzetből is lett volna lehetőségük. Az eszkaláció fokozódása azonban nem zárható ki

- felelte a kutató a lapjuknak.

Alig hogy a hírek szárnyra kaptak az amerikai sajtóban arról, hogy Joe Biden elnök kormánya zöld utat adott Ukrajnának az amerikai ATACMS nagy hatótávolságú rakéták alkalmazására, máris érkezett a friss információ, miszerint az ukrán erők azonnal bevetették ezeket a rakétákat.

Kosztur András elmondta, nem sokat tudni arról, milyen károkat okozhattak, "hiszen az ukránok általában túl, az oroszok pedig alábecsülik az ukrán csapások okozta károkat", ezért eltérnek azok az információk is, hogy hány rakétát sikerült lelőnie az oroszoknak, sőt egyáltalán hány ATACMS-ot indítottak az ukránok.

A jövőbeli lehetőségeket illetően fontos figyelembe venni, hogy Ukrajna készletei ebből a fegyverből meglehetősen korlátozottak. Egyes források szerint csupán hat-nyolc csapásra elegendő munícióval rendelkeznek, feltéve, hogy nem érkezik utánpótlás az Egyesült Államoktól. Ugyanakkor felmerült a brit Storm Shadow rakéták bevetésének lehetősége is, ami növelheti a rendelkezésre álló rakéták számát. Érdemes megjegyezni, hogy a brit rakéták bevetése már meg is valósult.

Előző cikkünkhöz már beszélt arról, hogy korábban maguk az amerikaiak is úgy vélekedtek: az ukránoknak most engedélyezett fegyverek nem hoznának döntő fordulatot a háborúban, hiszen az ukránoknak legnagyobb problémát okozó orosz légierő gépeit már régebben az ATACMS és a hasonló brit-francia rakéták hatósugarán kívülre telepítették át, márpedig az ukránok éppen ezek ellen kérték eredendően ezeket a fegyvereket.

A kutató hangsúlyozta, hogy az ATACMS rakéták alkalmazásának megítélése, hasonlóan más fegyverekhez, szoros összefüggésben áll az engedélyezési folyamatokkal és a katonai utánpótlással. Kiemelte, hogy Ukrajna jelenleg csak korlátozott mennyiségű ilyen típusú rakétával rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a mostani hozzájárulás, megfelelő politikai szándék mellett, akár Kijev ellenállása esetén is visszavonható. A kutató arra is rávilágított, hogy a Trump-adminisztráció esetleges jövőbeli lépései, különösen a januári elnöki beiktatás után, befolyásolhatják a Biden-adminisztráció eddigi döntéseit.

A nyugati és a magyar sajtóban is gyorsan elterjedt a hír, miszerint az oroszok az amerikai döntésekre reagálva módosították nukleáris doktrínájukat. Az Indexen is beszámoltunk a különböző reakciókról: Svédország, Norvégia és Finnország hatóságai is figyelmeztetéseket adtak ki a lehetséges háborús helyzetek és válságok miatt. De mit is jelent pontosan a nukleáris doktrína, és mit takar a módosítás? A nukleáris doktrína egy ország olyan hivatalos irányelveit foglalja magában, amelyek meghatározzák, hogyan és mikor alkalmazhatják nukleáris fegyvereiket. A doktrína magába foglalja a fegyverek használatának elveit, a védelmi stratégiákat, és azt is, hogy milyen körülmények között tartják szükségesnek a nukleáris válaszlépést. A módosítások pedig azt jelzik, hogy az adott ország felülvizsgálta és esetlegesen megváltoztatta ezeket az irányelveket, ami komoly következményekkel járhat a globális biztonságra nézve.

A nukleáris doktrína azokat a cselekvési mechanizmusokat írja le, amelyek alapján Oroszország a saját nukleáris fegyvereit bevetheti. A jelenlegi módosítás a korábbiakhoz képest annyiban változtatott, hogy immár nem nukleáris hatalmak támadása esetén is lehetővé teszi az atomfegyverek bevetését, ha a támadó országot más atomhatalmak is segítik - ez egyértelműen a jelenlegi helyzetre szabott módosítás

„Tedd különlegessé a mondanivalódat!” – javasolta Kosztur András.

Kiemelte, hogy a nyugati országok bizonyos nézőpontból már jó ideje aktívan részt vesznek a konfliktusban, hiszen fegyverekkel, katonai kiképzéssel és hírszerzési adatokkal segítik Ukrajnát. Ebben a helyzetben azonban mindig ott lappang a veszély, hogy a helyzet még inkább eszkalálódik, és a nyugati államok is belekerülnek a háború forgatagába.

Kosztur András kiemelte, hogy bár néhány európai politikus hangzatos nyilatkozatai ellenére az európaiak valószínűleg nem fognak önállóan közvetlen háborút kezdeményezni, mivel erre nem igazán vannak felkészülve. Az Egyesült Államok támogatására való teljes mértékű támaszkodás pedig rendkívül felelőtlen lenne, hiszen még ha el is fogadnánk, hogy az amerikai beavatkozás biztosnak tűnik, időbe telne, mire az USA valóban érdemben tudna lépni a kontinensen. Ráadásul a nukleáris háború veszélyei könnyen minden elképzelést értelmetlenné tehetnének. Fontos megjegyezni, hogy egy erősebb orosz reakcióra, amely akár NATO-tagállamokat is érinthet, a Nyugat hogyan reagálna. Az Észak-atlanti Szerződés hírhedt ötödik cikkelye sem kötelezi a tagállamokat közvetlen háborúra, csupán olyan támogatást ír elő, amit az érintett országok szükségesnek tartanak, így ez sem feltétlenül jelentene teljes körű katonai konfliktust.

További kérdéseinkre, hogy mi jöhet most, feszíti-e a kényszer az oroszokat, hogy tovább emeljék a tétet, mit tehetnek Donald Trump beiktatása előtt, a XXI. Század Intézet vezető kutatója hosszan válaszolt:

Oroszország a háborús időszak alatt több alkalommal is olyan helyzetbe került, amely kívülről gyengének tűnhetett. Ennek ellenére a Kreml pozíciója sem nemzetközi, sem belpolitikai szempontból nem ingott meg. Számos elemző és kommentátor foglalkozott már az orosz vezetés „megaláztatásával” és hasonló fogalmakkal, de a valóság más képet mutat. Az orosz vezetők nem érzik kényszerítve magukat arra, hogy a nagy hatótávolságú rakéták miatt drasztikusan fels escalálják a konfliktust, például atomfegyverek bevetésével vagy újabb mozgósítással. Ezek a fegyverek nem hoznak jelentős változást a katonai helyzetben, és az orosz belpolitikában nincsenek olyan tényezők, amelyek komolyan számon kérnék Putyin hatalmát a vélt vagy valós gyengesége miatt. Valójában csak akkor lenne komoly aggodalma, ha az alapvető háborús céljait fel kellene adnia.

Kosztur András felhívta a figyelmet arra, hogy a legszélsőségesebb orosz "elemek" jelenleg korlátozott mozgástérrel bírnak a háborús helyzetben. Azok, akik hajlamosak az engedetlenségre - mint például Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport egykori vezetője, vagy az orosz hadsereget éles kritikával illető ultranacionalista Igor Sztrelkov - már különböző módokon, de lényegében kiiktatták őket a Kreml látóköréből.

A jelenlegi helyzetben az oroszok számára nem tűnik célszerűnek, hogy eszkalációt provokáljanak, hiszen Donald Trump megválasztása új lehetőségeket kínálhat számukra, hogy a tárgyalások során érvényesíthessék alapvető követeléseik jelentős részét. Ugyanakkor, ha ezek a törekvések nem vezetnek sikerre, Moszkvában a radikálisabb nézetek is erősödhetnek, ami akár keményebb lépésekhez is vezethet. Jelen pillanatban az oroszok úgy érzik, hogy az idő a javukra dolgozik, így nem érdekük, hogy a nyugati országok aktívabb szerepvállalását elősegítő lépéseket tegyenek. Bár nehéz pontosan megállapítani, hogy mely tényezők befolyásolják a Kreml döntéseit, a nyilvános nyilatkozatok alapján inkább a mérsékelt békülékenység és a saját feltételeikhez való ragaszkodás tűnik jellemzőnek. Ezen kívül megfigyelhető, hogy a Kreml különbséget tesz Trump és Biden adminisztrációja között. Nem jellemző rájuk, hogy sietve lépjenek fel, vagy túlzott erődemonstrációval próbáljanak nyomást gyakorolni a még hivatalba sem lépett amerikai elnökre. A kutató hangsúlyozta, hogy a meglévő keretek között a háború fokozódása sem zárható ki. Az ukrán energetikai rendszer újabb, súlyosabb támadásoknak is ki lehet téve, és a nyugati országok valószínűleg közvetett módon reagálhatnak ezekre a fejleményekre.

Szerdán érkezett a hír, hogy a Reuters hírügynökség öt, a Kremlhez közel álló forrástól kapott információkat arról, milyen körülmények között lenne Vlagyimir Putyin hajlandó tárgyalni egy tűzszüneti megállapodásról Ukrajnában. Kosztur András véleménye szerint ez az információ nem hoz új szempontokat, hiszen az orosz feltételeket korábban már többször is részletezte lapunknak.

A Reuters által közzétett cikk lényegében megerősíti azt, amiről korábban már értekeztünk: az orosz fél nyitott a tárgyalásokra, de csak a saját feltételeik keretein belül. Ukrajna NATO-tagsága, valamint az elcsatolt területek ügye számukra véglegesen lezártnak számít. Ugyanakkor elképzelhető, hogy az Oroszország által követelt, még ukrán fennhatóság alatt álló területek átadásának kérdésében hajlandók lennének engedni. Ez a lényeges eltérés az oroszok nyilvános ajánlata és a Reuters cikkében szereplő feltételek között. A cikk alapján világossá válik, hogy a tárgyalások középpontjában a biztonsági garanciák állhatnak, vagyis a háború utáni katonai-politikai viszonyok Ukrajna és a Nyugat között kulcsfontosságú kérdésekké válnak.

- magyarázta el a kutató.

A várakozások szerint a nyugati államok valószínűleg továbbra is Ukrajna mellett fognak érvelni, míg az orosz fél azt próbálja majd minimálisra csökkenteni a támogatás mértékét, amikor végre elérkezik a tárgyalások ideje. "Itt kompromisszumokra lesz szükség – a megkötött engedmények valószínűleg hatással lesznek a területi vitákra is."