Ő teremtette meg az első olyan fegyvert, amely valóban hatékony volt a tömegek kiirtásában. | 24.hu
A feltaláló Hiram Stevens Maxim keserűen jegyezte meg: "Kijelenthető tehát, hogy igen becsülendő dolog gyilkos gépezetet feltalálni, és szégyenteljes egy olyan szerkezetet alkotni, amely meggátolhatja az emberi szenvedést."
A világtörténelem lapjain talán nem találunk olyan egyént, aki egyedülálló módon ennyi halálra lenne közvetve felelős, mint Hiram Stevens Maxim. Az 1840. február 5-én, Maine állam egy földműves családjában született feltaláló eredeti célja nem a gyilkolás művészetének tökéletesítése volt, hanem sokkal inkább az a belső késztetés, hogy folyamatosan fejlessze és tökéletesítse az általa megismert gépeket és szerkezeteket. Maxim munkássága során azonban a találmányai olyan irányt vettek, amely végül a pusztítás eszközeivé váltak, így a tudomány és a technika fejlődése mellett a sötétebb oldalát is megmutatta az emberi találékonyságnak.
Bár Maxim formális oktatása szűkös volt, már fiatal tinédzserként, egy lovaskocsiműhelyben feltűnt tehetségével. Az egerek által okozott problémákra egy innovatív megoldást dolgozott ki: egy egérfogót, amely automatikusan újra "beélesítette" magát, és amelynek alapelvei a mai napig érvényesek. 26 éves korában szabadalmaztatta első találmányát, egy hajsütővasat, majd egy olyan tűzoltórendszert tervezett, amely nemcsak a lángok megfékezésére volt képes, hanem automatikusan értesítette a legközelebbi tűzoltóállomást is a vészhelyzetről.
A sorsfordító esemény egy érdekes anekdota szerint egy cinikus megjegyzésből indult. 1881-ben Maxim már a United States Electric Lighting Company vezető mérnöke volt, és ebben a szerepben részt vett egy párizsi szakmai kiállításon, ahol elnyert egy díjat egy automatikus nyomásszabályozó szeleppel. Szabadidejében pedig a levegőnél nehezebb repülő szerkezetek tervezése foglalkoztatta. Amikor egy ismeretlennel beszélgetett (bár ez lehetett egy későbbi bécsi látogatás során is), megosztotta vele a frusztrációját, hogy találmányai nem aratták a megérdemelt sikert. Az ismeretlen ekkor odavetette neki:
Olyan innovatív megoldást kellene kitalálni, amely lehetővé tenné az európaiak számára, hogy még hatékonyabban versenyezzenek egymással, akár a piacon, akár más területeken, miközben a konfliktusok helyett inkább az együttműködésre és a kreatív megoldásokra összpontosítanak.
A hazafelé tartó hosszú hajóúton Maxim egy kis füzetet ragadott magához, és a lapokra színes álmokat, szédítő tájakat és fiktív kalandokat kezdett el varázsolni. A hullámok ritmusára a ceruzája táncolt, miközben a napfény játékosan csillogott a vízen, és Maxim elmerült a saját képzeletének tengerében.
Nemsokára felmondott munkahelyén, és Nagy-Britanniába költözött, ahol 1884-ben bemutatta forradalmi géppuskáját. Ez a különleges fegyver a kilőtt töltény energiáját használta fel, hogy automatikusan kihúzza az üres hüvelyt a csőből, majd szinte azonnal betöltse az újabb töltényt. Mindez csupán egy tizedmásodpercet vett igénybe, és az első prototípus percenként körülbelül 600 lövedéket tudott kilőni. Bár sokan kétkedtek a megbízható, sorozatgyártásra alkalmas modellek elkészíthetőségében, a brit Vickers fegyvergyár felismerte a lehetőségeket, és közös vállalkozás keretein belül megkezdte a géppuskák gyártását. Az 1890-es évek végére ezek a Maxim elvei alapján működő fegyverek már a legtöbb európai hadseregben elterjedtek, hogy aztán az első világháború harcterein véglegesen bizonyítsák félelmetes, a hadviselést alapvetően megváltoztató hatékonyságukat.
Maxim védelmére szeretném megemlíteni, hogy nem ő volt az első, aki gyorstüzelő fegyvert alkotott. Richard J. Gatling már évtizedekkel korábban bemutatta a többcsövű, forgatható mechanizmusú Gatling-géppuskát. Azonban ez a fegyver nehezen mozgatható volt, nem rendelkezett teljes automatizáltsággal, és tűzgyorsasága sem közelítette meg a Maxim-féle konstrukcióét. Gatling úgy gondolta, hogy találmánya lehetőséget ad arra, hogy csökkentse a háborúk borzalmait, hiszen egyetlen katona kezébe adta egy egész hadosztály tűerejét, így elkerülhetővé válhat a tömeges hadseregek alkalmazása. Maxim, hasonlóan más korabeli gondolkodókhoz, abban reménykedett, hogy a géppuskája által jelentett fenyegetés arra ösztönzi a politikai vezetőket, hogy minden lehetséges módon próbálják elkerülni a háborúk kirobbanását.
Élete utolsó éveiben a repüléssel foglalkozott, illetve asztmásként az első inhalátort is megszerkesztette - utóbbiról fegyvergyári kollégái megkérdezték, minek pocsékolja az idejét ilyen csip-csup ügyekre. "Nagyon furcsa világ ez. Én alkottam az első automatikus fegyvert. Elképesztő, milyen gyorsan felkapott a hírnév ezáltal. Ha bármi más lett volna, nem egy gyilkos gépezet, alig beszéltek volna róla" - írta Maxim ezután. "Kijelenthető tehát, hogy igen becsülendő dolog gyilkos gépezetet feltalálni, és szégyenteljes egy olyan szerkezetet alkotni, amely meggátolhatja az emberi szenvedést."
