A magyarok őseinek felfedezése egy igazán különleges helyszínen történt: a legújabb kutatások alapjaiban változtathatják meg a történelmünkről alkotott elképzeléseinket.
Bár az őstörténeti elméletek széles spektrumot ölelnek fel, nemrégiben a Harvard Egyetem kutatói Szibériában felfedeztek olyan nyomokat, amelyek új perspektívákat nyújthatnak a magyar nyelvrokonság vizsgálatához.
A Harvard Gazette-ben közzétett írás szerint a legfrissebb archeogenetikai kutatások új lehetőségeket nyithatnak meg a magyar és finnugor nyelvek családjának további vizsgálatai előtt.
A kutatók legújabb vizsgálatai szerint a finn, észt, valamint magyar nyelvek is a 25 millió ember által beszélt uráli nyelvcsaládhoz tartoznak, melynek eredete a szibériai Jakutföldre vezethető vissza, nem pedig az Ural-hegység nyugati oldalára. A tudósok az elmúlt 11 ezer év során gyűjtött több ezer DNS-minta, köztük 180 szibériai genom elemzésével jutottak erre a következtetésre.
A kutatások során napvilágra került, hogy az uráli nyelvekkel kommunikáló emberek legkorábbi, ismert közös ősei körülbelül 4500 évvel ezelőtt laktak Északkelet-Szibéria területén, napjaink Jakutföldjén. Alexander Mee-Woong Kim, a tanulmány egyik szerzője, különösen kiemelte, hogy ez a régió...
"Földrajzi szempontból Alaszkához vagy Japánhoz közelebb helyezkedik el, mint Finnország."
Az eddig felfedezett és a szibériai területen nemrégiben gyűjtött DNS-minták alapján világossá vált, hogy a mai uráli nyelvet beszélő közösségek egy közös genetikai örökséget osztanak meg. Ez a mintázat legelőször a 4500 éves jakutföldi DNS-elemzésekben bukkant fel, és meglepő módon hiányzik minden más etnolingvisztikai csoportból.
