Herendi Gábor, a neves magyar filmes rendező, közel állt ahhoz, hogy visszatérjen a fogorvosi pályára, miután a munkanélküliség megviselte. A kreatív elméjű alkotót mélyen érintette a szakmai kihívások sora, és a filmes világ mellett a régi hivatása felé

Kihúzták az ötöslottó nyerőszámait - 1,05 milliárd forint volt a tét

Herendi Gábor olyan közönségkedvenc filmeket adott hazánknak, mint a Valami Amerika, Toxikoma, Kincsem, mégis az elmúlt években hanyagolta őt a szakma.

A tavaly debütált "Futni mentem" című mozifilm új fejezetet nyitott a magyar mozgókép történetében, hiszen a rendszerváltás óta ez lett a legnépszerűbb film, lenyűgöző módon több mint 730 000 néző váltott rá jegyet. A film sikerének időzítése különösen kedvező volt a rendező számára, aki a közelmúltban egy nehéz időszakon ment keresztül, és már azon tűnődött, hogy talán visszatér az eredeti hivatásához, mint fogorvos.

Herendi Gábor a Kadarkai Endre által vezetett "A nagy mű" című műsorban osztotta meg érzéseit a karrierjét érintő váratlan fordulatokról. Elmondta, hogy pszichésen nagyon megviselte, hogy egy folyamatosan felfelé ívelő pályafutás hirtelen megtorpant. Az olyan sikerfilmek, mint a "Kincsem" és a "Valami Amerika 3" után, amelyek hatalmas népszerűségnek örvendtek, izgalommal várta a következő lépéseket. Különösen örült, hogy végre megvalósíthatta rég vágyott drámai projektjét, a "Toxikoma"-t, amely szintén jelentős közönségsikert aratott. A karrierje ígéretesnek tűnt, és úgy érezte, hogy számos komoly lehetőség vár rá. Ám váratlanul, szinte egyik pillanatról a másikra, megváltozott a helyzet, és a pénzügyi források hirtelen elapadtak.

A rendező, aki állandóan újabb és újabb pályázatokkal próbálkozott, sorra ütközött akadályokba a filmintézetnél. Ekkor jött el az a fordulópont az életében, amikor komolyan elgondolkodott rajta, hogy visszatérjen a fogászat világába, ahol korábban dolgozott.

Nem éppen a legelőnyösebb helyzet, ha az ember hosszú éveken át nem tud dolgozni, és folyamatosan a tartalékait kell felélnie. Mint fogorvos, a jövedelmi lehetőségeim korábban kedvezőek voltak, de most másképp alakultak a dolgok. Az első lépés, amit megtettem, hogy felkerestem az orvosi kamara elnökét, hogy tájékozódjak a lehetőségeimről. Kiderült, hogy ahhoz, hogy újra önállóan praktizálhassak, egy évig kellene egy tapasztalt fogorvos mellett dolgoznom, hogy visszanyerjem a szükséges jogosítványomat.

A múlt már a történelem lapjaira került, és szerencsére nem ez a forgatókönyv vált valóra. Ahogy ő fogalmazott, egy ilyen karrier után a visszatérést kudarcként élte volna meg, de reménykedett abban, hogy eljönnek a fényesebb napok. És valóban, azok megérkeztek.