A közszféra a Fidesz politikai magánbirtokává vált, amit a legfrissebb botrányok is világosan tükröznek.
Az utóbbi időszakban megfigyelhető politikai indíttatású elbocsátásokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a közszolgáltatások terén nem annyira a közjó, mint inkább a kormány érdekeinek szolgálata vált a legfőbb elvárássá.
Lázár János saját közbenjárásának tulajdonítja, hogy a MÁV-nál dolgozó kutyapárti aktivista nem veszítette el állását. Ez az aktivista nemrégiben egy közpénzből felújított útra festette fel az irányt, hogy merre kell kanyarodnia annak, aki a miniszter mesebeli kastélyát szeretné megtekinteni. A Promenad24 hírportál, amely szoros kapcsolatban áll az építési és közlekedési miniszterrel, azonban nem tétlenkedett: nyilvánosságra hozta az állami alkalmazott nevét, lakcímét, autójának rendszámát, sőt, még a fizetését is, ezzel is kifejezve nemtetszését a történtek miatt.
A miniszter nem éppen a könyörületességéről volt híres, amikor a tárcájához tartozó műemlékvédelmi szakember, Jékely Bertá esetéről volt szó. Húsz évnyi fáradhatatlan munkát követően karácsony környékén került "lapátra", mindez pedig amiatt történt, mert "a közösségi médiában tanúsított aktivitása" állítólag súlyosan aláásta a közigazgatásba vetett bizalmat. A minisztert különösen felbosszantotta, hogy a közszolgálatra tett esküt tett osztályvezető néha lájkolta férje, Tarr Zoltán - aki a Tisza Párt európai parlamenti képviselője - bejegyzéseit, és hogy egy, a MÁV-ot érintő vicces hozzászólás alatt még nevetős emojit is használt. Így hát Jékely Bertát elbocsátották.
Lázár János nemrégiben egy érdekes párhuzamot állított fel a közszolgálat és a kormányzati munka között, kijelentve: "Nem kötelező a kormánynak dolgozni." E gondolatmenet nem sokkal korábban már egy másik szakembert, Bátonyi Pétert, a műemlékvédelmi referenst is foglalkoztatott. Ő a szakmai szempontokat helyezte előtérbe, és elmondta, hogy a kormányzati érdekek, különösen az ingatlanberuházók igényei, nem lehetnek elsődlegesek. Ezt a nézetét pedig bátran megosztotta a Partizán című beszélgetőműsorban, ahol nyíltan kifejtette álláspontját.
Amikor 2010-ben a második Orbán-kormány megalakult, a kormányfő még a professzionális állam- és közigazgatás megerősítését ígérte, és valóban voltak is pozitív lépések ezen a téren, mint például Navracsics Tibor miniszteri kinevezése, aki a terület irányításáért felelt. Az integrált, egyablakos okmányirodai rendszer bevezetése szintén jelentős előrelépés volt a szolgáltató állam irányába. Ugyanakkor az új elnevezés - "kormányablak" - már önmagában is azt sugallta, hogy az állampolgárok kinek tartoznak hálával, amikor ügyeik intézését könnyebbé tették. Az okmányirodák munkatársai számára pedig világossá vált, hogy politikai lojalitásuk nemcsak a közfeladataikra terjed ki. Még az olyan ígéretes kezdeményezések is, mint a Magyary Zoltán-program, amely a közigazgatás modernizálását célozta, végül elhaltak. A kormány különböző életpályamodellek kidolgozásával próbálta megelőzni az ágazatban dolgozók egységes fellépését, ami tovább súlyosbította a szakmai eltérések ellenére elvileg koherens közszféra hírnevét.
