A falu nyújtja a következő lehetőséget - Orbán sürgősen igyekszik elérni a vidéki támogatóit.
A Fidesz mostanra teljes mértékben védekezésre kényszerült, ami nemcsak a politikai helyzetükre utal, hanem arra is, hogy Orbán Viktor már a 2026-os kampányra készülve a falvak lakóit is célkeresztbe vette. A kocsmai támogatások és az idősebb falusiaknak juttatott pénzek csupán a látszatot keltik, hogy a kormány a vidéki közösségekért dolgozik. Valójában, a Fidesz hosszú távú vidékpolitikájának igazi haszonélvezői nem a falusiak, hanem azok a földbirtokosok, akiket az "állami földrablás" keretein belül juttattak előnyös helyzetbe a helyi gazdák rovására.
"A városokat vidéken kellene felépíteni, mert ott jobb a levegő" - javasolta állítólag Henry Monnier francia karikaturista jó száz évvel ezelőtt. Bár nem annak szánta, hasonlóan tréfásra sikeredett Orbán Viktor kijelentése, amikor a Magyar falu program meghirdetésekor hét éve arról beszélt: "Már nem vagyunk messze attól, hogy azt tudjuk mondani, hogy ma egy magyar faluban ugyanolyan minőségű életet lehet élni, mint a fővárosban."
Amennyiben a választók emlékeznének a miniszterelnök korábbi megnyilvánulásaira, akkor a kormányzati hibák nyílt elismeréseként is felfoghatnák Orbán legutóbbi, a szokásos közrádiós interjújában, valamint a hétvégi évértékelő beszédében tett ígéreteit. A miniszterelnök újra olyan intézkedéseket helyezett kilátásba, amelyek szerint a vidéki élet, különösen a falvakban, hamarosan egy valódi Kánaánt ígér. Orbán úgy véli, hogy a baloldal a vidéki életformát a "múlthoz" köti, miközben szerinte ez a jövő legvonzóbb életstílusa. Ehhez kapcsolódóan a közösségi ivászat hagyományainak ápolását is elősegíti a kormány, amely most a kiskocsmák tulajdonosainak 3 millió forintos, lényegében szabadon felhasználható támogatást kínál.
Hogy mit gondolnak eközben a végeken, arról sokat elárulnak például azok a reakciók, amelyek azóta láttak napvilágot, hogy a kormány bejelentette az 5000 főnél kisebb településeken élő időseknek szóló ingatlanfelújítási pályázatát. Már az erre szánt költségvetési keret sem túl combos (90 milliárd forint), ám ahhoz képest talán még túl is méretezett, hogy a célcsoportba tartozó, kistelepüléseken élő nyugdíjasok jellemzően épp azok a vékonyabb pénztárcájú emberek, akik a maximálisan igényelhető összegből (3 millió forint) a mai építőanyag- és kivitelezési árak mellett nem is igazán álmodhatnak nagyot. Annál is inkább, mert még ezt a pénzt is meg kellene hitelezniük, az állam ugyanis csak a munkálatok elvégzésése után, utólag fizet. Hogy kinek és mire lesz elég a kistelepüléseken élőknek szánt segítség, arról igazi önleleplező videót is közölt Orbán, amikor a minap - a térség országgyűlési képviselője, Vitályos Eszter társaságában - felkeresett egy láthatóan jó módban élő visegrádi házaspárt, s erről "Ági néni is él az otthonfelújítás lehetőségével" címmel tett közzé propagandaanyagot.
A kommunikáció és a valóság közötti mély szakadékot jól példázza, hogy amikor Orbán a Várkert Bazárban a települések önvédelmi jogainak megerősítéséről beszélt, addig Tégláson, Hajdú-Bihar megyében tüntetés zajlott. A helyiek azért vonultak utcára, mert a fideszes polgármester kampányígéreteivel ellentétben egy közösségi lakásként hirdetett épületet valójában vendégmunkás szállásként alakítottak át.
Ez csupán a kezdet: amennyiben a kormányfő szombaton bejelentett "száz új gyárat!" programja megvalósul, újabb munkáskezekre és munkásszállásokra lesz szükség. Viszont ha egy falu közössége, mint például a Debrecen közelében található Mikepércs lakói, a helyi környezet védelme érdekében fellép, könnyen arra a sorsra juthat, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal részéről vádolják őket, miszerint Soros György által pénzelt ügynökök.
Bár a kormány kampányai során hangsúlyozza, hogy a Versenyképes Járások Program keretében a "gazdag" településektől elvont 65 milliárd forint felhasználásával olyan fejlesztések valósulhatnak meg, amelyek csökkenthetik a települések közötti egyenlőtlenségeket, valójában áttörésre nem lehet számítani. Gyakran nem is szükséges valamilyen "nagypolitikai" háttér ahhoz, hogy a falvak fejlődését célzó projektek elakadjanak. Horzsa Gergely, a Hun-Ren kutatója által 2022-ben végzett Vidékfejlesztés és vándorlás című kutatás eredményei azt mutatják, hogy az elmaradott térségekbe irányított fejlesztési források csupán csekély mértékben képesek mérsékelni az elvándorlást, sőt, sok esetben éppen az ellenkező hatást váltják ki.
Ahogy egy falusi életében egyre sikeresebbé válik, úgy nő a valószínűsége, hogy új kihívások elé néz, és például a közeli városba költözik, hogy ott folytassa életét.
A vidék helyzetének javítására irányuló pályázatok mögött álló nemes szándékokkal kapcsolatban Kovách Imre A vidék az ezredfordulón című művében egy érdekes észrevételt tesz. Magyarországon és más országokban is megfigyelhető, hogy a vidék fejlesztésére irányuló kezdeményezések gyakran olyan szaktudást igényelnek, amely leginkább a városi értelmiség vagy a betelepülő nagyvállalkozók birtokában van, akik a családi gazdaságokkal versenyeznek. Ez a helyzet rávilágít arra, hogy a vidék felzárkóztatása nem csupán jó szándék kérdése, hanem komoly szakmai tudást is igényel, ami sok esetben hiányzik a helyi közösségekből.
A fejlesztések során gyakran előfordul, hogy a helyben élő közösségek valós igényei és érdekei háttérbe szorulnak. Sok esetben csupán látványos beruházásokra szorítkoznak, mint ahogy Hadházy Ákos is számos alkalommal példákkal illusztrálta ezt a jelenséget. Ilyen például a több tízmillió forintból felújított buszmegálló, a mindössze 40 centiméter magas kilátó, vagy éppen a polgármester családjának profitáló szálláshelyek kialakítása. Emellett ott van a híressé vált lombkoronasétány is, amely szintén a látványosságra helyezi a hangsúlyt, a valódi helyi szükségletek figyelmen kívül hagyásával.
