A fájdalom színes spektrumának minden árnyalatával találkozunk: egy végtelen küzdelem az ukrán sebesültek megsegítéséért.

- Hát... talán érdemes lenne. Vagy legalább a fenyőfák között.

Néhány órával korábban a frontról evakuált sérültek érkezésére várva egy alagsori padon beszélgetünk az egység sajtótisztjével, a mesefigurás tetoválásai miatt Disney hívónévre hallgató színészből lett katonával, amikor egy villámcsapásként érkező fülsértő csattanás után a földön találjuk magunkat: irányított légibomba csapódott a közvetlen közelünkbe. Az öreg épület alagsorát elöntő port nyelve-köhögve nézünk körbe, ránk omlik-e az a néhány emelet, ami felettünk van. Nem omlik, de a föld alatti zombiapokalipszis hangulat kétségtelenül erősödik, legalábbis amíg a por le nem ülepszik egy kicsit.

A földön töltött tíz másodperc után egyszerre kezdődik a káromkodás és a kárfelmérés első felvonása: nem sérült meg senki, néhány ajtó kiszakadt a keretből, a sterilizálásra használt orvosi szoba ablaka még nem volt bedeszkázva, az üveg berobbant. Az épület egyik kijárata beomlott, fent néhány emelet közt a lépcsők részlegesen megsemmisültek, ez utóbbi már nem oszt, nem szoroz, a nap huszonnégy órájában folyó, soha véget nem érő munka a föld alatt zajlik. Ez a stabilizációs pontot (eddig) legközelebbről eltaláló orosz csapás.

A fent említett beszélgetés egy föld alatti stabilizációs ponton zajlott Harkiv megyében, Izjum környékén, mindössze néhány kilométerre a harcok vonalától. Itt érkeznek az ukrán hadsereg legkiválóbb egységének, a 3. önálló rohamdandárnak a fronton megsebesült katonái. Ez az első olyan helyszín, ahol a lövészárok és a mentőszolgálat után orvosi ellátásban részesülnek, és szükség esetén innen továbbítják őket a környék néhány még működő kórházának egyikébe.

A 3. önálló rohamdandár katonái a legmagasabb szintű kiképzésben részesültek, és rendkívüli hatékonyságukkal tűnnek ki. Éppen ezért nem meglepő, hogy a legnehezebb harci szakaszokon, mint Bahmut, Avgyijivka, és most a harkivi fronton is őket vetik be.

Bár az első sérültek már este kilenc körül megérkeznek, a műszak éjfél után kezd felpörögni: a legtöbben FPV drónok, repesz és tüzérségi tűz okozta sérüléseket szenvedtek, de hoznak olyanokat is, akikről nem tudjuk, hogy sérültek meg.

Velük együtt a fájdalom minden árnyalata leereszkedik a föld mélyére.