A magyar kocsmaturista 27 országban járt, és közel 4000 különböző italozót fedezett fel.

A zalaegerszegi kocsmaturista a korsók felett élte le az elmúlt 10 évet, nem alkoholista, mértéket tart, és nem az üres szórakozás hajtja, sokkal inkább egyfajta kulturális misszió.

A történet 2015 tavaszán vette kezdetét, amikor egy fiatal zalai srác, Budapestre költözve, elhatározta, hogy felfedezi Európa rejtett kincseit. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül vágott neki az útnak, és nem csupán a tájak varázsába akart beleszeretni, hanem a helyi kocsmák világába is szeretett volna bepillantani. Az utazás ígérete izgalommal töltötte el, hiszen tudta, hogy minden egyes pohár sör mögött egy új történet és ismeretség rejlik.

Annyira elragadott ez a csavargás, a különös atmoszféra és az izgalmas kocsmai felfedezések, hogy azóta is folytatom a kalandot.

Csanádi Tibor Ulu, a kocsmaturisták lelkes képviselője, 2024 szilveszterén egy különleges módon búcsúzott az óévtől: már 3900 kocsma felfedezésén volt túl. Az élményeit a kocsmaturista.hu weboldalon osztja meg, ahol nem csupán szórakoztató élménybeszámolókat találhatunk, hanem egy átfogó blogot is, amely részletesen dokumentálja kalandozásait. Az érdeklődők akár térképen is nyomon követhetik, hogy a zalai fiatal merre járt, és felfedezhetik a helyi vendéglátóhelyek sokszínűségét.

A cikk írásának időpontjában a kocsmaturista már 27 különböző ország 451 települését bejárta, és összesen 3943 kocsmát fedezett fel.

Az utóbbi néhány évben barátaimmal rendszeresen felfedeztük a helyi kocsmák világát, miközben a természetjárás és az utazás iránti szenvedélyem is egyre csak nőtt. Éppen ezért született meg bennem az ötlet, hogy mélyebben összehozzam ezt a két szenvedélyt, és új kalandokat éljek át a barátaimmal.

Az első, egyedülálló kalandja, amely bevezette a kocsmatúrázás világába, Nápolyban vette kezdetét.

Opátiában tapasztaltam meg először, hogy mennyire gazdagíthatja egy utazás élményét, ha a helyi kocsmák világába merülve ismerkedünk meg a helyi lakosokkal. Itt minden egyes pohár mögött újabb spontán élmény, izgalmas történet és váratlan esemény vár ránk, amelyek színesebbé teszik a kirándulásunkat, és mélyebb kapcsolatot teremtenek a város kultúrájával.

- emelte ki Ulu.

Ma már életének jelentős részét utazások és projektmunkák töltik ki, amelyek középpontjában a kocsmatúrázás áll.

Egy országba többször is ellátogat Tibor, sokat járt a Balkánon, Németországban, Lengyelországban és Olaszországban is és természetesen Magyarország kocsmái jelentik nagyjából a meglátogatott helyek felét. És 2019 óta - ahogy ő fogalmazott - "földszinten" utazik.

Ez azt jelenti, hogy még a távolabbi helyekre sem repülőgép szárnyain utazom, inkább a busz és a vonat a legkedveltebb közlekedési formám. Így jutottam el olyan varázslatos városokba, mint Koppenhága, Isztambul, Lisszabon, London, és Görögország gyönyörű tájai. A 100 fős horvát falutól a több milliós metropoliszokig minden település lenyűgöz, ahol izgalmas kocsmák várnak felfedezésre. Éppen ezért nemcsak a belvárosi helyeket keresem fel, hanem a külvárosi kis kocsmákhoz is ellátogatok. Ezek a helyek olyan autentikus atmoszférát kínálnak, amely messze eltér a turisták által preferált helyszínektől, és sokkal jobban tükrözik a helyi kultúrát és társadalmi viszonyokat.

Természetesen adja magát a kérdés, hogy milyen munkával tudja Ulu fenntartani ezt a hobbit, ami már sokkal több is, mint hobbi, inkább életforma.

A Kocsmaturista igazi polgári nomád, aki a szabadúszó életformát választotta, hogy felfedezhesse a világot, miközben kreatív tevékenységeket folytat. Laptopjával, telefonjával és internetkapcsolatával felfequipálva bárhonnan dolgozhat, legyen az egy hangulatos kocsma sarka vagy egy napfényes park. Szövegíróként sokoldalú, hiszen a közösségi média friss posztjaitól kezdve a figyelemfelkeltő reklám- és plakátszövegek írásáig terjed a palettája. Emellett egy online újság munkatársa is, ahol a szó erejével formálja a közönség véleményét. Saját weboldalán keresztül pedig visszatérő partnerekkel valósít meg közös projekteket. Nemcsak a szavak mestere, hanem kocsmatúrák vezetésében és előadások tartásában is otthonosan mozog, így minden találkozás egy újabb kalandot ígér.

Beszámolója alapján legfeljebb három hétig képes folyamatosan úton lenni, ezt követően azonban mindig akad valamilyen kötelezettsége, amely miatt egy-egy munkához kapcsolódóan megjelenik valahol.

A jövedelmem messze elmarad egy multinacionális cég alkalmazottjának keresetétől, de ügyesen gazdálkodom a pénzemmel, és a kocsmatúrázásra szánom a legtöbbet. Minimalista életstílust folytatok; ritkán látogatok éttermeket, inkább kifőzdékben, piacokon szerzem be az ételeimet, vagy boltokban vásárolok. Az éjszakáimat olcsó szállásokon, hostelekben vagy ismerősöknél töltöm. Még Nyugat-Európában is képes vagyok napi étkezésemet 10 euróból megoldani, és ha szállásra van szükségem, átlagosan 10-15 eurót költök erre.

Ulu megosztotta, hogy összességében havonta jelentősen kevesebb pénzt fordít szállásra, mint amennyibe egy átlagos budapesti albérlet rezsivel együtt kerülne. A Kocsmaturista ügyesen tervezi meg utazásait, hogy a lehető legköltséghatékonyabban fedezzen fel több országot egyetlen túra során. Életmódjában kiemelt jelentőséggel bír a környezettudatosság, ezért például leginkább használt ruhákat vásárol, és étrendje jelentős része, körülbelül 95%-a vegetáriánus, míg 80-85%-a vegán fogásokat tartalmaz.

Tavalyelőtt decemberben egy különleges kalandra indultam, amely során 105 ezer forintból fedeztem fel Európa néhány csodás városát. A zalaegerszegi bázisomról elindulva bejártam Zalaegerszeget, majd Ljubljana, Nizza, Barcelona, Madrid, Lisszabon, vissza Madridba, Párizsba és végül Münchenbe utaztam, mielőtt visszatértem volna Zalaegerszegre. Ez a körtúra felejthetetlen élményekkel gazdagított!

Mivel az országban nem sok olyan szakértő akad, mint Ulun, aki a kocsmakultúra és a kocsmázási szokások terén olyan mélyreható tapasztalatokkal rendelkezik, felvetettük a kérdést: hogyan változott meg ez a közösségi élmény az utóbbi évek során? Mi áll a háttérben, hogy egyre több írás születik kultikus kocsmák bezárásáról, miközben a kisebb településeken sorra zárnak be a helyi kocsmák?

Biztosan állíthatjuk, hogy kocsmakultúránk átalakulóban van, ám ez a változás a gondolkodásunkban még lassabban zajlik. Új trendek és ötletek bukkannak fel, és ideális lenne, ha ezek megőriznék a hagyományos értékeket, miközben elkerülnék a korábbi hibákat.

Magyarországon legalább 1279 óta használják a kocsma fogalmát. Mindenhol a világban az alkoholkimérőktől elindult egy fejlődés egy közösségi tér felé, de nálunk ez egy ponton megfordult. Nevezhetjük zuhanórepülésnek. Ez a szocializmusnak és az azt követő néhány évtizednek az időszaka. Mind az italok, mind pedig a kocsmák színvonala és főleg funkciója sokat változott, és leginkább negatív irányban. Ha megnézzük a Krúdy korabeli kocsmakultúrát, a 20. századi kávéházi kultúrát vagy később a presszókultúrát és összehasonlítjuk a 1960-as, 70-es, 80-as évek ivóival, a munkásokat reggel 5-kor felesekkel csábító kocsmákkal... hát, elég nagy a kontraszt.

És az a baj Ulu szerint, hogy szinte minden ember, aki saját életében fel tudja idézni a régi idők kocsmáinak az emlékét, ebbe a leromlott kocsmakultúrába tud csak visszautazni, és azt gondolhatja, hogy ez volt a klasszikus kocsmai légkör, pedig nem.

Például érdemes megemlíteni a nők szerepét, akik mára eltávolodtak a rosszhírű kocsmáktól, és a mai 50-60-as korosztály fejében ez a tapasztalat mélyen gyökerezik. Budapesten és más nagyvárosokban a helyzet eltérő, mint a vidéki kisebb településeken, de az utóbbi 1-2 évben itt is észlelhető pozitív elmozdulás a kocsmakultúrában. Bár sok hagyományos hely bezár, egyre több újhullámos szórakozóhely nyílik, sőt, már a falvakban is megjelennek. Nemrégiben Zalában jártunk egy olyan helyszínen, ahol egyesült a kocsma, a kávézó, a kisbolt és a kézműves termékeket árusító üzlet szelleme. Az egész hely üdítő módon ötvözte a modern szín- és formavilágot, ami igazán frissítő élményt nyújtott.

Ulu elmondta azt is, hogy a hibrid helyeknek sokkal inkább van létjogosultsága, ha mást nem is, de a kocsmát és a kávékultúrát érdemes ötvözni újra, erősebben.

Egy minőségi géppel készített, jó pörkölésű, első osztályú feketére, nagy az igény és odaszoktathatja az embereket a helyhez.

Egy figyelemre méltó példa a zalai felsőrajki kocsma esete, ahol a kocsmáros nemcsak a helyét, hanem a bezárásra ítélt postát is megmentette. Ő egyesítette a két szolgáltatást, így egy sokszínű közösségi teret alakított ki. Szerintem téves az a sztereotípia, miszerint a fiatalokat már nem vonzza a közösségi élet, és hogy a kocsmázás is csak a telefonok világában veszett el. Valójában sok kocsmárosnál élnek régi előítéletek: azt gondolják, ha a törzsvendégek eltűnnek, az üzlet is bezár. Pedig új vendégeket is lehetne vonzani, csupán annyira van szükség, hogy megtalálják a megfelelő utakat, amelyek elvezetnek hozzájuk.

Ulu megfogalmazása alapján érdekes ellentét figyelhető meg a külföldi tapasztalatok és a hazai kocsmahelyzet között. Európában a legtöbb kocsma a középrétegek igényeire összpontosít, míg az alsóbb társadalmi rétegek ivóhelyei gyakran a külvárosokba szorulnak. Ezzel szemben nálunk a helyi kocsmák között még mindig jelentős számban találhatóak az alsóbb rétegek számára fenntartott helyszínek, sőt, olykor a belváros szívében is fellelhetők.

A környező országokban, különösen az északi szomszédainknál, a szlovák és cseh vidékeken, a sörkultúra rendkívül gazdag örökséggel bír. A szocializmus nem tudta annyira megrendíteni a minőséget és a hagyományokat, mint nálunk. Ezzel szemben a déli Balkán régióban a vendéglátás hagyományai szintén erőteljesen élnek, ami biztosítja, hogy a kocsmakultúra továbbra is virágzó legyen.

- emelte ki a Kocsmaturista, akinek nagyon jó tapasztalatai vannak Lengyelországból is, ahol a legtöbb kocsmát a jó hangulat, otthonos légkör jellemez. Ulu szerint Isztambul is nagyon izgalmas hely, ott megvan még a régi, füstős teázók világa, ahol nem szolgálnak fel alkoholt és vannak a modern, európaibb stílusú kocsmák is.

Itt találkoztam egy sarkon belül a legtöbb kocsmával. Összesen hét kocsma működött egy kereszteződés egyik szegletében. De a balkáni terület is nagy kedvencem. Nyugaton pedig Madrid az egyik legkedvesebb helyem, az 1800-as évektől működő helyekkel is tele van és több kocsmában megvan ez a temperamentumos, latinos, családias hangulat is. Náluk a nők egyedül és csoportosan is beülnek kocsmázni, nem csak a férfiakat kísérik. A gyerekek is mennek a szülőkkel sokszor, gyermek-, felnőtt és középkorban is.

A Kocsmaturista a kisüzemi söröket kedveli és elmondása szerint mindenhol érdemes keresni a helyi termékeket, ő is ezt teszi. Ami pedig a fröccsöt illeti, ezt a hagyományos magyar italunkat leginkább az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén isszák más nemzetek is. Horvátoknál, szlovéneknél például a németből átalakított gemišt szóval illetik a fröccsünket, ami vegyest jelent. De a szó Ausztriában a rigót, a vágott sört jelenti, azaz a barna és világos keverését.

A legkülönösebb fröccs névvel Hollandiában, egészen pontosan Eindhovenben találkoztam. Itt Hófehérke néven ismert a különleges ital. Olaszországban, ha szódával kérjük a bort, nem ritka, hogy üdítővel, mint például Schweppes-szel szolgálják fel. Amikor spritzert rendelünk, sokan automatikusan az Aperolra és hasonló italokra gondolnak. Ezen kívül egyes régiókban spritz bianco néven is ismert a szódás bor, de más területeken a kifejezés eltérő jelentéssel bír. Ilyenkor a legbiztosabb, ha pontosítunk: vino bianco con l'acqua frizzante.

A Kocsmaturista izgalmas terveivel kapcsolatban mesélte el, hogy következő kalandjai Csehország varázslatos vidékein, Bosznia Szerb Köztársaság festői tájain, valamint Anglia, Wales és Lengyelország sokszínű kultúrájában fognak kibontakozni. Magyarországon pedig a Dunántúl és Borsod régiók állnak a középpontban, de nem feledkezik meg Kiskunfélegyházáról sem, ahol újabb felfedezések várnak rá.